50 éves a Love Story


50 éve mutattak be a Love Storyt, amelyet a filmtörténelem egyik legromantikusabb filmjének tartanak, annak ellenére, hogy nem happy enddel végződik (vagy talán pont azért?), írója Erich Segal sem értette talán, hogy egy ilyen minimalista stílusú, hétköznapi történet, hogy futhatott be ekkora sikert. Talan pont ezért.


“Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt? Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem. Egyszer, amikor éppenséggel egy kalap alá vett ezekkel a zenei példaképekkel, és megkérdeztem, mi a sorrend, mosolyogva azt válaszolta: betűrend szerinti. Akkor én is mosolyogtam. De most csak ülök és töprengek, vajon a keresztnevemen sorolt be – mikor is csak Mozart kullog utánam –, vagy a vezetéknevemen, mikor is beékelődöm Bach és a Beatles közé. De az első nem lehetek semmiképp, s ez valami ostoba okból pokolian dühít, mivel világéletemben azt képzeltem, hogy nekem mindenben az elsőnek kell lennem. Tudják: családi örökség.”


Így kezdődik a könyv, és szerintem nincs olyan ember a földön, aki nem akarná tovább olvasni, és aki ne látta volna minimum kétszer, annak ellenére, hogy ez egy rettentően szomorú film.




Oliver Barrett és Jennifer Cavilleri az egyetem könyvtárában ismerkednek meg egymással; Oliver a Harvardra jár, jogásznak készül, a legdurvább hokimeccsek sztárja és ebből adódóan a lányok imádatának tárgya, ráadásul az egyik leggazdagabb amerikai család sarja. Jenny a Radcliffe-en tanul, zeneszakos, és egyszerű családból származik. Természetesen egymásba szeretnek és jönnek a bonyodalmak..

A filmet 1970. december 16-án mutatták be, az 50 éves alkalomból a Town & Country magazinnak nyilatkozott Ali MacGraw (81) és Ryan O’Neal (79).

Ali MacGraw 81 évesen pontosan olyan, akire azt mondjuk, hogy szépen öregszik, és valami csodálatos nyugalom árad belőle a képeken keresztül. És amit még meg kell említenem, hogy anyja szülei budapesti emigráns magyarok voltak. (Klisé, de tényleg mindenki magyar, előbb-utóbb kiderül.)




A filmet 7 Oscar-díjra jelölték, 130 millió dollárt hozott és megmentette a Paramount Pictures-t a csődtől. A kritikusok fanyagolva fogadták a naivitása miatt, de egy ponton még Kurt Vonnegut is azt mondta, hogy a Love Storyt kritizálni olyan, mint “kritizálni egy csokis eclairt”.


Mindkét főszereplő újoncnak számított akkoriban Hollywoodban, MacGraw éppen kereste a következő szerepét, miután Golden Globe-ot kapott a Goodbye, Columbus filmért.


Aztán egyszer csak a kezébe került egy forgatókönyv, melyet az ügynökétől kapott, ahogy mondja, többször elsírta magát az olvasása közben, és abban bízott, hogy a Paramount gyártási vezetője, Robert Evans megveszi neki. Ez a Robert Evans, amúgy éppen későbbi férje is lesz, és bár szerinte nem volt elég jó az anyag, MacGraw rábeszelte, hogy vegye meg. 1969-ben össze is házasodtak. (Evansnak összesen 7 felesége volt, gyereke egyedül MacGraw-tól született.)



Evans elkezdte keresni MacGraw partnerét a filmhez, Ryan O’Neal éppen befejezte 5 évad után a Peyton Place-t és filmben szeretett volna szerepelni. A casting után O’Neal magabiztos volt, hogy megkapja a szerepet, megvolt a kémia, mondta, Alivel teljes erőből csókolóztunk. Mint később megtudta, Ali mindenkivel teljes erőből csókolózott a castingon..

A szerepet korábban Beau Bridges, Michael York és Jon Voight visszautasították.

A filmet Arthur Hiller rendezte, akinek pályafutása alatt, ez volt a leghíresebb rendezése.

A fent említett 7 Oscar jelölésből a zene kategóriában Francis Lai elnyerte a díjat, majd 1971-ben szintén 7 Golden Globe-ra jelöltéka filmet, amiből ötöt meg is nyertek, köztük Ali a legjobb színésznőnek járó díjat.



MacGraw 3 éve divattervezésbe fogott, az IBU márkával, amely igazából egy mozgalom, – ejtsd í-bú -, 71 női kézműves csoport, 34 főleg ázsiai és afrikai fejlődő országokban gyártja ezeket a ruhákat, táskákat, cipőket, ékszereket, természetesen kézzel. A maláj ibu szó jelentése: a nő, akit tisztelnek. Az IBU nagykövetek között találjuk még Iris Apfelt is! (10+1 tipp Iris Apfeltől, aki 99 éves lett a nyáron!)



“Ahogy öregszünk, megélünk sok-sok, különböző szakaszt, és egyszer csak azt kérdezzünk magunktól, hogy mi a legfontosabb az életben, ami tényleg fontos? Szerintem a barátságod minősége. Tisztességes embernek lenni, emberekkel összekapcsolódni, emberekhez kapcsolódni, fontosabb, mint bármi más.” Nyilatkozta akkor egy interjúban.



Tavaly Ali MacGraw-t egy a Chanel J12 óra reklámban láthattuk. Kevesen tudják, hogy mielőtt befutott, Melvin Sokolsky*, a világhírű fotós asszisztense volt. Melvin persze 1963-ban még nem volt világhírű, 25 éves volt és éppen élete fő művét vitte véghez: Párizsban plexi üveggömbökben fényképezte Simone D’Aillencourt modellt, daruk segítségével lebegtette azokat az utcán vagy éppen a Szajna felett. Ugye, akkor még nem volt Photoshop.. Szóval Ali Macgraw úgy került be a projectbe, hogy beszél franciául, így ő tárgyalt Coco Chanellel annak idején, ugyanis a fotók a Harper’s Bazaar számára készültek, a Chanel nyilván nem maradhatott ki. Aztán 2 évvel később, 1965-ben 26 évesen Ali lett a Chanel No. 5 arca, ami rendesen megdobta a karrierjét, majd jött a film 1970-ben. Most pedig 55 évvel később, 80 évesen újra Chanel reklámban szerepelt. Az óra is nagyon szép, 5.700 dollar.



Életben tartva a Love Story-t, a Harvard Egyetemen minden évben levetítik a filmet az elsősöknek, kicsit olyan, mint a Rocky Horror Picture Show-nál, csak itt akkor visítanak, amikor ez a mondat jön:

“Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szükség arra a szóra: „sajnálom”.

MacGraw ma már azt mondja, hogy ez a mondat nem jelent semmit számára, mert megtanulta, hogy pont azokat bánthatjuk meg nagyon, akiket szeretünk.

Mit mondanék ma? Próbáld meg nem megtenni még egyszer és kérj bocsánatot vagy tedd, amit meg kell tenned, hogy helyrehozd.

*Fun fact: teljesen véletlenül derült ki, hogy a férjem ismeri Melvint, (nagyon várjuk, hogy meglátogasson minket Toszkánában), és amikor beszéltek telefonon, természetesen ott hallgatóztam, és kiderült, hogy az emberek még mindig veszik a Bubble képeket, mint a cukrot, pedig nem olcsó..

Forrás: Town & Country, Wikipedia

DSC_3796.jpg

Iványi Orsolya, Vichy Neovadiol Változókor nagykövet

Ha még többet szeretnél megtudni rólam, ide kattints!

Hírlevél

Köszönöm a feliratkozást!

  • Facebook
  • Instagram
  • YouTube