Boldog nőnapot kívánok mindannyiunknak!

Tudom, el vagyok késve megint, de hát minden nap nőnap, nem?)

Hétfőn délután (nőnapon) fekszem a kanapén, készülök egy esti menopauzás FB live beszélgetésre, amikor is mondja a férjem, hogy akkor ő megy. Hova, kérdezem. Virágot venni nekem nőnap alkalmából. Először kitört belőlem a nevetés, kicsit el is szégyelltem magam, aztán mondtam neki, hogy nem kell, de értékelem a szándékot. Aztán kibökte, hogy már egyszer elment aznap, mondjuk azt mondta, hogy a traktorhoz megy szíjat venni, de akkor meg zárva volt a virágbolt. Soha nem vártam el, hogy nőnapra virágot vegyen nekem, mert amúgy is szeret a kedvemben járni, és én is az övében. Nőnap nélkül is.

Ugye, eredetileg a nőnap munkásmozgalmi indíttatású ünnepnek indult, hogy a nők is bírjanak egyenlő jogokkal és lehetőségekkel. Azóta eltelt 100 év (vagy több is) és még mindig küzdünk.

Nos, nem gondoltam volna, hogy majd egyszer én is nőügyekkel fogok foglalkozni. Amikor elkezdtem a blogon a 40 feletti nőkről és nőknek írni pár éve, még nem tudtam, hogy ez is egy nőügy, hogy bemutassam magunkat, megmutassam ezt a korosztályt, amely a leggyorsabban növekvő demográfiai csoport és aktívabb, mint valaha. És mégis, rengeteg szempontból mellőzve vagyunk, pedig a fiatalabb nőknek is sokat segítene, ha megmutatnánk az életútjainkat, és azoknak is, akik így 40 felett lépnének a saját útjukra #semmihezsemvagyöreg és a #sohasemkéső szellemében.

De azzal sincsen semmi baj, ha valaki a virágot preferálja, hiszen mindenkinek mást jelent a nőnap, ezért én most sem leszek megmondóember, hogyan kellene érezni magunkat a nőnap kapcsán. Az a jó, ha sokan, sokféleképpen gondoljuk, mert mindenki a saját szintjén tud először változást elérni, és szerintem ez a legfontosabb. De ezt tényleg nem lehet évi egy napra redukálni. Persze, jó lenne, ha nem harcként kellene ezt megélni.

Az én szintemen három nőügyi missziót képviselek: a fent említett 40+ korosztályt láthatóvá tenni és előtérbe tolni, a második összefügg az elsővel, egymást felemelni, segíteni, támogatni, mert enélkül nem megy, össze kell kapcsolódnunk és közösségben gondolkoznunk. Akkor is ha, ez most éppen virtuális. Bár nagyon várom már, hogy élőben is össze tudjunk gyűlni

A harmadik pedig a menopauza korszerű, modernkori megközelítése, hogy ne legyen tabu téma és beszéljünk róla minél többet.

És bár a napokban beszólt egy goromba kommentelő (nő) a hvg.hu FB oldalán egy menopauzás cikk alatt, hogy szerinte semmire sem vittem még, pont az ilyen komment erősít meg abban, hogy tényleg sok még a munka!

Éljenek a 40/50/60 (és így tovább) feletti nők!