Leltár 2017
Már hetek óta készülök rá, hogy megírjam a leltárt, erre megint az utolsó napra hagyom, persze. Aztán majd sopánkodok, hogy megint nem teljes, mint tavaly. De úgy döntöttem, hogy elengedem a perfekcionizmust 2018-ban, most kezdem!
Először is, számban kifejezve kb. 100.000 kedves olvasó látogatott a blogomra, ebből 20% volt új érdeklődő. Érdekes módon, valamiért azt hittem, hogy kevesebb lesz, mint 2016-ban, aztán meg kiderült, hogy 2016-ban 30.000-rel kevesebb volt. A lényeg, hogy van hová fejlődnöm.
Az 5 legolvasottabb blog poszt 2017-ben:
Ali Macgraw, a Love Story 78 éves legendás színésznője divattervező lett
A ropogós cukkini chips titka
2017-ben az egyik legjobb dolog az volt, hogy utaztunk, pedig úgy terveztük, hogy nem utazunk, mert nem lesz elég pénzünk. Aztán valahogy mindig úgy jött ki, hogy lett (az univerzum figyel!), így áprilisban Magyarországon töltöttünk egy hetet, még a Balaton is belefért, aztán véghezvittünk egy szuper dél-franciaországi tripet - így eljutottam Cannes-ba, Mougins-be, a Colombe d'Or-ba St. Paul de Vence-ba - , aztán Olaszországon belül is utaztunk, Milánó, Velence, Umbria és egy csodás hét délen, ahol 100 évig élnek az embernek, aminek az első részét már megírtam. Aztán végre megint volt egy kis London is, teljesen váratlanul, jó volt, de már másképpen érzek iránta.
És persze 2-szor sikerült hazalátogatnom, ami azért volt jó, mert tudtam veletek is találkozni.
Aztán elkezdett foglalkoztatni az öregedés, a hogyan-öregedjünk-jól témakör, ha jól emlékszem, minden A szuperöregedés titkával kezdődött. Hirtelen felindulásból indítottam egy Hello 40 blogot is, amivel még nem tudom mi lesz, de az biztos, hogy a téma marad, sőt.
Az öregedés és elmúlás, mint olyan, nyilván mindenkit megüt 40 körül, mert már azt látjuk, hogy mennyi lehet még, hány év, és ebbe mi fér bele. Eljön-e a szerelem, mi van, ha nem kellek senkinek, mi van, ha elkezdek elhülyülni, mi van, ha egyszer csak nem lesz munkám, mi van, ha már nem tudom magam megvalósítani, mi van, ha egyszer csak ott állok egyedül és nincs aki segítsen. Ezernyi kérdés, naponta küzdök ezekkel én is, úgyhogy hello midlife crisis! Jó kis téma lesz jövőre!
Aztán itt vannak női karrierek, inspiráló sztorik, ez is marad, hiszen ezekből sosem elég, íme az eddigi interjús lista, sajnos van amivel elmaradtam, ezt igyekszem pótolni mihamarabb.
Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta? - Feövenyessy Kriszta
Ez egy életforma, nem egy vállalkozás - avagy milyen nőként dolgozni egy férfiszakmában - Hegedűs Zsanett
A vállalkozó ruhatervező - Bajcsai Viki
A kultúra igenis fogyasztható, csak jól kell tálalni - Balogh Máté, Kortárs PR
Nem tervezek előre, jól ki van kövezve az életünk, csak lépkedni kell az úton - Belasics Edit, Szent András Kastély
Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Mosonyi Vera, Floresse
25 év után abbahagytam a hajfestést, bár nagyon szerettem a feketét, 40 felett egyszerűen öregít. Azt hittem, hogy jobban őszülök és trendi fehér hajú lehetek, de ehelyett lett egy barnás-szürkés kissé őszes valami egy év nem festés után, ami rajtam kívül mindenkinek tetszik, úgyhogy egyelőre várok, hátha nekem is megtetszik.
Kiváló takarítónő lehetnék egy másik életben, ezt sem gondoltam volna, amikor kiköltöztem tavaly, hogy ezt fogom csinálni minden szombaton, helló házkiadás!
Aztán bevallom, hogy egyre remetésebb vagyok, magyarul jól megválogatom hova megyek el és kivel találkozom, mert nincs időm hülyékre és parazitákra.
Örömmel jelentem azt is, hogy idén csak két csak esetben szívattak meg: az egyikbe sajnos pénzt és időt is öltem, a másikba bizalmat. Nem tudom, melyik volt a rosszabb. Azt hiszem, az utóbbi, mert ott az egészségemről volt szó. (Amúgy tavaly volt egy esetem, egy ismertebb, jelenleg külföldön élő esküvői fotós bízott meg munkával (közös barát révén találkoztunk), megcsináltam a munkát, szépen meg is dicsért, aztán soha nem fizetett, a végén azt mondta, hogy ő átutalta a pénzt, és én hazudok. Elengedtem, bár néha még mindig úgy kiírnám a facebook-ra, hogy nehogy megbízzátok.)
A blognak és a facebook-nak köszönhetően viszont lettek új barátaim, ami segít túlélni a remeteséget, és nem mellesleg tágítjátok folyamatosan a látókörömet, szóval továbbra is írjatok, meg küldjetek cuccokat, nagyon szeretem ha a párbeszéd kétoldalú, magyarul nem csak én hányom a tartalmat az Internetre.
Párkapcsolatilag minden rendben, december 24-én ünnepeltük volna másfél éves évfordulónkat, ha nem felejtem el! Amúgy meg soha nem gondoltam volna, hogy egy párkapcsolat lehet ennyire izgalmas. Tekintve, hogy napi 24 órában együtt vagyunk és egyáltalán nem unjuk egymást, sőt, ezen néha mindketten eltűnődünk, hogy mennyire összeillünk. Igazán szerencsések vagyunk.
Aztán Katinka, egykori kollégiumi szobatársam ajánlotta a Yearcompass-t, ami egy letölthető/nyomtatható füzet, segít lezárni az évet, magyarul jó sok kérdésre kell válaszolni, hogy aztán lásd milyen is volt a 2017, hogy meg tudd tervezni a 2018-at.
Összességében, nem panaszkodom, lehetne sokkal rosszabb. Van aki meg sem éli a 43-at, ugye. Aztán meg ha nem történne semmi az életemben, milyen unalmas lenne és nem tudnék tanulni a hibáimból.
Szétesni törvényszerű, újra összerakni magadat pedig csodálatosan nehéz, de megéri. Éppen ezen dolgozom, de erről majd többet jövőre.
Kívánok boldog új évet minden olvasómnak, köszönöm, hogy áldoztok rám időt, írtok, kommenteltek, tanácsot adtok, nélkületek kevesebb lenne az életem!
Úristen, majdnem kifelejtettem a kutyát! A kutyával még mindig imádjuk egymást!
Csók, Orsi
コメント