Mit tanultam a mellrák elleni küzdelem során — lélekről, testről és a gyógyulásról

Egy történet, ami akár bárkivel megtörténhet. Köszönöm Juditnak, hogy elvállalta ezt a beszélgetést, és közelebb hozta a női egészség, az önmagunkra figyelés és a törődés kérdését. Judit, aki 49 éves és három gyermek édesanyja, elmeséli, hogyan telt az elmúlt két év azzal a tudattal, hogy a mellrák megjelent az életében, és hogy ez az út hosszabb lett, mint ahogy eleinte gondolta. Beszél arról, milyen volt szembenézni a diagnózissal, hogyan talált erőt a mindennapokhoz, és mit jelentett újra felépíteni önmagát testben és lélekben.

A mellrák a nők körében a leggyakoribb daganattípus: Magyarországon évente közel 8 000 új esetet diagnosztizálnak, és körülbelül 2 000 nő hal meg a betegség következtében. Ugyanakkor, ha időben felismerik, az esetek több mint 90%-a gyógyítható.

Ez a beszélgetés nem a félelemről szól. Hanem az életről, az erőről, az elfogadásról, és arról, hogyan lehet újra megtalálni az egyensúlyt egy megrázó időszak után. Arról is, miért fontos, hogy odafigyeljünk magunkra, járjunk szűrésre, és ne maradjunk egyedül.

Ha van körülötted valaki, akinek fontos lenne hallania ezt, küldd tovább.

********************************

A beszélgetés után Judit ezt küldte nekem: szeretném megosztani, amit a mellrák elleni küzdelmem közben tanultam, amit a stúdióban, az izgalom miatt elfelejtettem elmondani.

LÉLEK. Ha úgy érezzük, hogy kicsúszik a talaj a lábunk alól: rendben van. Az önsajnálat is rendben van.Idő kell a feldolgozáshoz. Amikor túljutunk a mélyponton (én odáig jutottam, hogy már a saját temetésemet is megterveztem — senki se fekete ruhában, a siratóasszonyok szabadnapot kapnak, a templomban pedig nevetés és anekdoták legyenek — ez volt a mottóm), akkor eljön a pillanat, hogy felálljunk, és felvegyük a kesztyűt a betegség ellen. A dühöt, a mérget engedd ki. Én nem tudtam kiabálni vagy csapkodni, nekem a sírás segített. Bicikliztem a széllel szemben, zokogva, egyedül a Rajna partján. Ez terápia volt, nem csak edzés. A szakember valódi segítséget ad. A barátok nagyon fontosak, de a pszichológus más: ő segít feldolgozni a traumát. A barátokkal jó együtt sírni és nevetni, de a terápia nélkülözhetetlen. Volt idő, amikor napokig csak a falat néztem a kezelések után, semmi nem érdekelt. Ha a humor visszatér, az már jó jel: elindultál az úton. Ne próbálj meg mindent megfogadni, amit tanácsként kapsz. Mindenki jót akar, de nem mindig vezet jó irányba. Volt, aki a hidegzuhanyt ajánlotta gyorsabb hajnövesztéshez, ettől úgy megbetegedtem, hogy le kellett állítani a terápiát. Azt is “ajánlották”, hogy próbáljak mást, ne kemoterápiát első körben. Megértem a gyógyszerektől való félelmet, de ez nem megfázás. Itt az életünk a tét. Megfázás, köhögés esetén a terápia általában mehet tovább. Stop akkor van, ha láz van, vagy a fehérvérsejtszám nem éri el a minimumot. Kerüld a tömeget — az immunrendszer gyengül — de ez nem jelenti azt, hogy remetének kell lenni. A depresszió veszélyes. Friss levegőn sétálni a családdal, barátokkal: szerintem kötelező. Nekem szokatlan volt a hirtelen figyelem, hogy mindenki velem foglalkozik. Néha sok tud lenni, ezt is meg kell tanulni kezelni. A legnehezebb kérdés: meggyógyultam, vagy csak időt nyertem? Próbálom elhessegetni ezt a gondolatot.

TEST. Amint tudsz: kelj fel. Akár segítséggel. Engem két oldalról támogattak, padtól padig mentünk a parkban. Szörnyű volt, de az egót le kell tenni. Az emberek örömmel segítenek — sokszor tehetetlennek érzik magukat, és ez az ő aktív szerepük. A mozgás és az étkezés nagyon fontos. Nekem segítettek az elején abban, hogyan és mit egyek: sok fehérje (tojás, hüvelyesek), rengeteg zöldség. Húst 20 éve nem eszem, kivéve halat. Nem szedtem vitaminokat, inkább friss alapanyagokra költöttem. A jól karbantartott test erősebben harcol. Vérvételekre és vizsgálatokra biciklivel jártam (kivéve a kemoterápiát). A kemoterápia alatt előfordult, hogy éjszakánként hétszer cseréltem hálóinget az izzadás miatt. Inni sokat kell, akár kortyonként. Volt idő, amikor úgy szédültem, mintha mosógépben lennék, hátrafelé pörgetve, emiatt volt fej-CT is. A meditáció és a légzőgyakorlatok végigkísértek.

GYÓGYULÁS. A műtét után 3 napig szoros kötés, „múmia-üzemmód”. A harmadik napon érkezett egy hölgy, aki a megfelelő melltartót választotta ki, kettőt kaptam, ezeket hosszú hetekig éjjel-nappal váltogatva kellett hordani. A seb 2 hétig sebtapasz alatt volt, hogy heg nélkül gyógyuljon. Nem lett horpadás a mellen, a műtét közben szépen igazítják a szöveteket. Napi 10 euró volt a kórházi ellátás Düsseldorfban. A rehabilitáció 3 hét volt Scheideggben, egy mellrák utáni rehabilitációs klinikán. Ezt a Német Nyugdíjintézet fizeti, nem jótékonyságból, hanem azért, hogy az ember újra egészségesen dolgozzon és adót fizessen.Egyéni szoba kerttel vagy terasszal, személyre szabott napi program (vízi torna, fizioterápia), több csoport, ki milyen erőben van, hangsúly a friss ételeken, nem a tablettákon. A rehabilitáció végére a vérképem szinte teljesen normalizálódott.

FONTOS: CSONTRITKULÁS. 30 éves korunkig érjük el a legnagyobb csontsűrűséget. Mi gyengíti? Az életkor, a genetika, kalciumhiány, D-vitamin hiány, hormonális / reumatikus betegségek, dohányzás, alkohol. Nőknél plusz tényező: ösztrogénhiány és korai menopauza. Én minden reggel megiszom fél liter kefirt, benne két evőkanál darált mákkal: tele van kalciummal. A súlyzós edzés legyen prioritás — izmot kell építeni. Nálam a Letrozol miatt (7 év) beindult a csontritkulás, és ízületi merevséget okoz.Ezért minden reggel tornázom, hogy egyáltalán meg tudjak mozdulni.

Németország specifikus tudnivalók: A rákbetegek kapnak Schwerbehindertenausweis nevű igazolványt, elsőként traumatikus, valójában segítség: adójóváírás +5 nap éves szabadság + munkahelyi leépítés elleni védelem 5 évig. A munkába visszatérés egyéni, én heti 2 órával kezdtem, majd +1 óra hetente. Ez idő alatt is a Nyugdíjintézet fizetett, nem a munkaadó. A kemoterápiát, betegszabadságot, vizsgálatokat a Krankenkasse fedezi. Kijelöltek egy kapcsolattartót, telefonos és e-mailes elérhetőséggel. A kemoterápia alkalmanként 10 euró volt; a gyógyszerek erősen támogatottak. A parókám 1 390 euró volt — fele igazi, fele műhaj — ebből 950 eurót fizetett a Krankenkasse. A szalon intézte a papírmunkát.

A parókát, a hideg terápiát, a szív párnát és a kettő tiszta melltartót szívesen odaadom, ha ezzel tudok valakinek segíteni átmenni ezen a nehéz időszakon. (email: ivanyiorsolya@gmail.com)

Mihamarabbi gyógyulást kívánok minden érintettnek! Kreisz Judit

#fuckcancer