Miért félnek a nők a hormonterápiától avagy akit a menopauza szele megcsapott

A nők egy része a változókorban semmiféle kellemetlen tünetet nem tapasztal, élik tovább életüket a menstruáció elmaradása után. Őket úgy hívjuk, hogy a szerencsések, az a 25-30%, akik nem tudják, mi az a hőhullám, éjszakai izzadás, álmatlanság, hüvelyszárazság, izületi fájdalmak, és így tovább, nem sorolnám fel a menopauza 34 tünetét. Mert hogy ennyi van, mostanában már 40-et is emlegetnek.

A fennmaradó 70% harmada tapasztal magán olyan tüneteket, amelyek már az életminőséget is befolyásolják, és ilyenkor úszik be a hormonterápia lehetősége.

A menopauzális tünetek kezelésére használt hormonterápia egyelőre nem túl népszerű a mai negyvenes/ötvenes nők körében. Amikor tavaly szeptemberben 500 nőt megkérdeztem (a zárt csoportomban), hogy szednének-e hormont, a fele azt mondta hogy nem, 56 válaszolt igennel, 170 pedig csak akkor, ha már semmi sem segít, 18 írta összesen, hogy már szedi.

A huszadik század utolsó évtizedeiben rendkívüli népszerűségnek örvendő MHT, azaz menopauzális hormonterápia 2002 óta mumus.

Ekkor publikálták ugyanis a World Health Initiative (WHI) nevű amerikai tanulmányt, amely többek között azt a konklúziót vonta le, hogy a hormonpótlás mellrákot okoz, ezzel elindítva egy világméretű ellenkezést a hormonpótlással kapcsolatban.

A hormonkezelés története

A hormonkezelés története a 19. században kezdődött, amikor rájöttek, hogy ha egy fogamzóképes korban lévő nő petefészkét műtéti úton eltávolítják, akkor súlyos formában rögtön megjelennek a klimaxos tünetek, hiszen a petefészek eltávolítás következményeként megszűnik az ösztrogén termelés, mely számos kellemetlen tünetet okozhat. Az első menopauzális hormonpótló gyógyszer a Premarin volt, mely 1941-ben született meg, úgynevezett konjugált, azaz szulfáthoz kötött ösztrogént vemhes kanca vizeletéből állították elő. (konjugált formában hatékonyabb, mint szabad formában). A gyógyszer hódító útra indult, népszerű lett ösztrogénnel kezelni a változókori tüneteket, akkoriban ez volt az 5. leggyakrabban felírt gyógyszer az USA-ban, egészen a hetvenes évekig, amíg egy kutatás ki nem mutatta, hogy önmagában adva az ösztrogén a méh nyálkahártyájának mirigyes túltengését okozhatja, amiből később rák fejlődhet ki. Így 1980-tól a progesztogen hozzáadása az MHT része lett.

Aki hormont kap, rákos lesz

Nagy várakozás előzte meg a fent említett Women’s Health Initiative (WHI) eredményeit, ugyanis ez volt az első nagy betegszámon végzett (161 000, 50 és 79 év közötti posztmenopauzális korú nõt kísértek figyelemmel), véletlen besorolásos, placebo kontrollált vizsgálat, mely eredetileg annak bizonyítására készült, hogy az MHT alkalmas a koszorúér betegségek elsődleges megelőzésére. A vizsgálatban kétféle módon kaptak hormont a nők: az egyikben csak konjugált ösztrogént kaptak a méheltávolításon átesett nők, a másikban a konjugált ösztrogénen kívül egy MPA nevű szintetikus progeszteron-készítményt is kaptak. A harmadik csoport placebot kapott.

A kutatást azonban a tervezettnél három évvel korábban, azaz 5,2 év után leállították.

A közzétett eredmények mindenkit sokkoltak, ugyanis a csak ösztrogén terápia nemhogy nem csökkentette, hanem növelte a koszorúér-betegség és a szívinfarktus, az agyvérzés, a vénás trombózis és embólia rizikóját, a kombinált, azaz ösztrogén- és sárgatest-hormon-kezelés esetén a mellrák rizikóját, de a teljes halálozás nem változott a placeboval kezelt nőkhöz képest. Ugyanakkor ismét igazolást nyert, hogy az MHT csökkenti a csontritkulásból származó csonttörések számát és vastagbélrák előfordulását is.

Érdemes megemlíteni, hogy 2002. előtti 50 évben kb. 40 tanulmány erősítette meg a tényt, hogy az MHT-t szedő posztmenopauzás nőkben a koszorúér betegségek előfordulása és teljes halálozás 30-50%-kal alacsonyabb, mint az MHT-t nem szedők körében. A menopauzát követően az ösztrogén csökkenésével megszűnik a nők védettsége a koszorúér-betegségek és szívinfarktus vonatkozásában, a nőknél ezek a betegségek gyakoribbak lesznek, hiszen megszűnik az ösztrogén szívet és ereket védő hatása. A haláloki statisztikát menopauzában lévő nőknél is a szív- és érrendszeri betegségek vezetik.

Hol ment félre?

Mint később kiderült, a WHI adatok értékelésekor és kommunikációja során számos dolog félrement, ennek köszönhető a mai napig tartó hormontól való általános félelem a 40 feletti nők körében, sőt számos orvos körében.

• Kiderült, hogy bár a vizsgálat a szív- és érrendszeri betegségek elsődleges megelőzésére kívánt reflektálni, a betegek véletlenszerű beválogatása miatt a résztvevő nők között jócskán voltak olyanok, akik szív- és érbetegek voltak már a kutatás elején.

• A kutatásban lévő nők átlag életkora igen magas volt, 63.3 év volt, ahogy fentebb írtam 50 és 79 éves nők vettek részt a kutatásban, összesen 3.5 % volt 50-54 közötti, amikor pont egy nő eldönti, hogy akar-e hormonterápiát vagy sem. Ma már 60 éve felett nem ajánlott MHT-ba kezdeni, ugyanis az előnyök kiaknázása és a kockázatok mérséklése érdekében van egy optimális életkori ablak, ez pedig minél közelebb legyen a menopauzához.

• A kutatásban résztvevő nők között, nem volt tisztázott, hogy kinek van tünete és kinek nincs, így nem mindig az a páciens kapta az aktív kezelést, akinek tünetei voltak és fordítva, az is kaphatott, akinek egyáltalán nem voltak hormonhiányos tünetei.

• Azt is érdemes még megjegyezni, hogy Európában nem azt a fajta ösztrogént használjuk a hormonterápiában, amit akkoriban az USA-ban és így ebben a kutatásban is.

A nem megfelelően közzétett eredmények hatására nők százezrei hagyták abba a hormon szedését (főleg Amerikában), akkor is ha panaszmentesek és elégedettek voltak a terápiával, kockáztatva ezzel a terápiát (nem javasolt egyik napról a másikra abbahagyni). Philip Sarrel, amerikai orvos, a Yale egyetem kutatója szerint 2002 után 50-90 ezer nő halt meg idő előtt az MHT abbahagyása miatt az USA-ban.

A hozzá nem értő újságírók téves értelmezése irracionális félelmet keltett a női hormonpótlás tekintetében mind a betegek, mind az orvosok körében.

A mai napig számos orvos azért nem ír fel MHT-t, mert az biztonságos hozzáállásnak tűnik, mert mi történik, ha a hormonpótlástól, de leginkább attól függetlenül valaki rákot vagy trombózist kap, és még fel is jelenti az intézményt.

Később megtörtént a helyreigazítás, hogy a csak konjugált ösztrogén készítményt kapók között nem hogy nem nőtt, hanem csökkent az emlőrák előfordulása hosszú távon, és a csökkenés tartósan megmaradt, és a konjugált ösztrogén+MPA kombináció esetén emelkedik csak kismértékben.

Az emlőráktól való félelem alaptalan

Dr. Jakab Attilát, a Magyar Menopausa Társaság elnökét arról kérdeztem, hogy miért félnek a nők a hormonpótlástól.

“A WHI kutatás kapcsán rosszul kommunikált adatok és az ezzel kapcsolatos félelmek lassan oldódnak mind szakmai, mind laikus körökben. A kutatásokból ugyanis az is kiderült, hogy a különböző szintetikus progesztogének különböző mértékben hozzájárulnak az emlőkarcinóma kockázatának a fokozódásához, viszont nem drámai mértékben.

Összehasonlításképpen: ha egy 50-60 év közötti nő, aki NEM szed hormont, és nincs rizikófaktora emlőrákra, az emlőrák előfordulási kockázata 1000 nőből 12. Ha valaki öt éven keresztül szed hormont, akkor ez a 12 16-ra emelkedik vagyis a kockázat emelkedése 30%-os, ami kimondva talán ijesztő, de relatív kockázat emelkedés szempontjából sokkal kevesebb, és talán elfogadhatóbb azzal szembe állítva, hogy a hormonpótlásnak milyen egyéb előnyei vannak, mint például a csontritkulás vagy a szív- és érrendszeri kockázatoknak a mérséklése.” – mondja Dr. Jakab Attila.

Az utóbbi években piacra kerültek az úgynevezett mikronizált természetes progeszteronok, amelyeket laboratóriumban állítanak elő, de valóban olyan molekula szerkezettel rendelkező progeszteronok, mint amilyen a saját testünkben megtalálható. (A mesterséges/szintetikus progeszteron származékok elnevezése: progesztin, progesztogén vagy gesztagén, ezeket szintén laboratóriumban állítják elő, de a molekula szerkezete nem egyezik meg az emberi testben található hormon molekula szerkezetével, csak hasonló, ezek a gesztagének találhatóak meg pl. a fogamzásgátló tablettákban.)

A méhhel rendelkező nők számára szükséges a progeszteron szedése (a méhnyálkahártya védelmében) az ösztrogén mellett, így például egy ösztrogén spray (Lenzetto) és egy szájon át szedhető mikronizált progeszteron ((Utrogestan) szedése során nem kell attól tartani, hogy megemelkedik az emlőrák. Természetesen évenkénti mammográfia szükséges.” – mondja az elnök.

“Sokkal nagyobb kockázattal esik latba a kivizsgálás során például egy induló hormonpótlásnál a mammográfia során feltáruló emlődenzitás, azaz az emlőszövet kötőszövetesedése, sűrűsödése, ami menopauzában lévő nőkre jellemző az ösztrogénhiány miatt. Ha ez már kifejezett, ennek vannak különböző fokozatai, már önmagában is magas az emlőrák előfordulási kockázata, anélkül, hogy az illető kapna-e ösztrogént vagy sem. Mindig arra kell gondolni, hogy nem 3 hónapig akarjuk a kezelést folytatni, a tünetekre építjük a hormonpótlást, de minél jobban ki akarjuk aknázni a hormonpótlásban rejlő előnyöket is.” – magyarázza Dr. Jakab Attila.“Az emlő önmagában is egy ösztrogén gyár, az emlőszövet nagy mennyiségben állít elő ösztrogént a keringő androgén férfi hormonokból, ehhez kell progeszteron is. A lényeg, hogy önmagában az ösztrogén pótlás ráadásul ilyen mennyiségben amennyit egy hormonpótló tapasz tartalmaz, ez nem okoz emlőrákot.”

Élet a WHI után

A WHI kutatásban részt vett nők utóéletét tovább vizsgálva, többször is megerősítést nyert az a tény, legutoljára tavaly a JAMA által közzétett tanulmányban, hogy az ösztrogén önmagában való többéves alkalmazása jelentős védelmet nyújt az emlőrákkal szemben hosszú távon a kezelést követően is, valamint az hogy a CEE+MPA (hazánkban csak elvétve alkalmazott) kombináció még a minimum 5 éves kezelés után évekkel is mérsékelt kockázat fokozódással társul.

Az egészségtudatos nők gyógyszere a hormonpótlás

Fontos megemlíteni, hogy azok a nők, akik képzik magukat a menopauzális útjuk során, sokkal tudatosabbak és jobban odafigyelnek magukra, rendszeresen járnak szűrésekre és hamarabb észreveszik, ha probléma van. Például a mammográfia vagy az ultrahang ellenőrzés képes észre venni a mellben a tapintással nem érezhető elváltozást.

Bár a WHI tanulmány számos helyen hibázott, azt viszont igazolta (és más későbbi tanulmányok is igazolták), hogy az MHT szignifikánsan csökkenti a csontritkulás okozta csonttörések, a vastag- és végbéldaganatok kockázatát, és jelentősen javítja az életminőséget: a hőhullámok és az izzadási rohamok csökkennek, a kedélyállapot jelentősen javul, jobb az alvás, bőr- és szemszárazság csökken, stb.

Azok a nők, akik fiatalabb korban kezdik el szedni az MHT-t (menopauzához minél közelebb), amikor a szív- és érrendszerük még egészséges, lényeges érelmeszesedés még nincsen, az MHT a koszorúér-betegségek kockázatát nemhogy nem növeli, hanem lényegesen csökkenti.

“Természetesen nem kell minden változókorban lévő nőt hormonnal kezelni, de jó lenne, ha elindulna egy pozitív nyitottság a hormonterápia irányába, hogy a hormonpótlás nem ördögtől való, ha többet tudnának róla a nők, mielőtt kijelentik, hogy biztosan nem akarnak hormont szedni. Bár a menopauza nem betegség, de javasolom az érintetteknek, hogy legyenek “képzett” betegek, mielőtt döntenek.” – javasolja Dr. Jakab Attila.

Magyarországon kb. 1 millió menopauzában lévő nő közül 300.000 szorulna kezelésre, 2% sincs, akik megfelelő ellátásban részesülnének.

A cikket írta Iványi Orsolya, ellenőrizte Dr. Jakab Attila, a Magyar Menopausa Társaság elnöke.

Kép: Monica Garwood

Hamarosan: