A kis kék tabletta – és amit sosem kérdezünk meg a nőktől

Hogyan változtatta meg a Viagra az idősebb nők szexuális életét – nem mindig a javukra

Írta: Hannah Pittard | 2025. június 27. | The Cut

Édesanyámmal ma már szinte napi szinten beszélünk a szexről, ami korábban sosem volt jellemző. Gyerekkoromban az egyetlen „felvilágosító beszélgetés”, amire emlékszem, az volt, amikor nyolcadik után bentlakásos iskolába készültem, és csomagolás közben anyám megkérdezte:

– A felvilágosító órákon az önmegtartóztatásról vagy a biztonságos szexről volt szó?

Mivel azt sem tudtam, mi az az önmegtartóztatás, az utóbbit választottam.

– Akkor tudsz mindent – felelte.

Persze, valójában semmit sem tudtam a szexről, de megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy ő megkönnyebbült.

Őszintén a szexről csak azután kezdtünk beszélni, hogy mindketten elváltunk, ráadásul alig egy éven belül. Én 39 voltam, Kentuckyban éltem egyedül, életemben először, egy különálló házban. Ő Virginiából költözött utánam, és vett egy túl nagy házat pár utcányira. Néhány hónappal később eladtam az én házamat, és összeköltöztünk.

A Prime Suspect című sorozat részei között, amelyben Helen Mirren nemcsak bűnözőket üldöz, hanem folyamatosan harcol a szexizmussal is, kezdtünk el először történeteket cserélni a szexuális életünkről. Meglepett, amikor kiderült, hogy az akkor 68 éves anyám nemcsak hogy szexuálisan aktívnak tartotta magát, de úgy vélte, a szex idősebb korban kielégítőbb lett számára. Még inkább meglepett, hogy a netes randizásban is aktívan részt vett, és eltökélten készült rá, hogy továbbra is éljen nemi életet.

Mostanra viszont, nyolc évvel később, ezek a beszélgetések már nem viccesek vagy könnyedek, hanem egyre gyakrabban negatív hangvételűek, a csalódottságról, sőt néha a szomorúságról szólnak. Fárasztja, hogy az életkorához hasonló férfiakkal próbálkozik.

Anyám három különböző férfival, három házasságban összesen 43 évet töltött el, anélkül, hogy valaha is találkozott volna merevedési zavarral.–

Talán szerencsém volt – mondta. – Vagy talán nem.

Amikor aztán néhány évvel ezelőtt, a válás utáni első szexuális együttlét során a merevedési zavar „felemelte a fejét”, teljesen értetlenül állt a helyzet előtt.

– Mindketten hatvanas éveink közepén jártunk, egészségesek voltunk, fittnek éreztük magunkat. Egy petyhüdt pénisz nem szerepelt a szótáramban.

És nem szerepelt benne a „kis kék tabletta” sem, amely valójában bármelyik foszfodiészteráz-5-gátló (PDE5I) gyógyszer lehetett, különböző színekben, Viagra (szildenafil), Cialis (tadalafil) vagy Levitra (vardenafil). Ezek olyan gyógyszerek, amelyek az erek tágításával segítik elő az erekciót.

Azok számára, akik még nem találkoztak vele – beleértve engem és szinte az összes barátomat a harmincas, negyvenes és ötvenes éveikben –, a „Viagra-szexet” pontosan olyannak képzeljük, mint a „sima” szexet. Talán valamivel hosszabb erekció, némi kellemetlenség a férfi részéről – de nagyjából ennyi.

Sokan – nők és férfiak egyaránt – életmentő csodaként írják le a Viagrát. Kapcsolatokat ment meg, házasságokat hoz helyre. De létezik egy kevéssé hallható, heteroszexuális nőkből álló csoport is, akiknek egészen más tapasztalataik vannak. Az anyám például egyértelműen úgy gondolja, hogy a Viagra tehet arról, hogy újabban kifejezetten elutasítóan viszonyul a szexhez.

A probléma ugyanis az, hogy miközben egy urológus gyógyszeresen fokozhatja a vérkeringést és akár tesztoszteront is hozzáadhat, az orgazmus nem garantált. Néhány férfi azonban, talán a kielégülés megszokott élményét keresve, tovább próbálkozik, tovább nyomul, akkor is, ha a partnere már nem élvezi, sőt esetleg kifejezetten kellemetlen számára az aktus.

Egy orvos, Dr. Claiborne Whitworth így fogalmazott:

– Egy funkcionáló erekció még nem egyenlő az orgazmus elérésének képességével, vagy ahogy az anyám mondaná, még nem feltétlenül képes a behatolásra sem. Az idősebb férfiak gyakran panaszkodnak arra, hogy nem tudnak eljutni az orgazmusig, és a szexuális együttlétek kimerültség vagy a partner számára jelentkező kellemetlenségek miatt szakadnak félbe.

Átlagosan 3–7 perc telik el a hüvelyi behatolás és az ejakuláció között. Egy idősebb férfinál azonban, akinél késleltetett ejakuláció lép fel, ez akár 25–30 percig is eltarthat. Ehhez jön még, hogy a hüvelyi nedvesedés az izgalmi állapot során keletkezik, és a legtöbb vízbázisú síkosító újraalkalmazását 5–15 percenként javasolják. Egy nagyszabású, több mint 2400 nő bevonásával végzett kutatás szerint a hüvelyszárazság előfordulása 19,4%-ról (42–53 éves nők körében) 34%-ra nőtt (57–69 éveseknél). A menopauza, a szorongás és maga a házasság (!) is mind hozzájáruló tényezőként szerepeltek.

Anyám legutóbbi találkozása a „kis kék tablettával” egyenesen megterhelő volt.Egy fárasztó nap után – lerobbant autó, dugó, idegesség – azt mondta a férfinak, akivel találkozgatott, hogy ne vegye be aznap este a Viagrát. Kimerült volt, egyetlen dologra vágyott, alvásra.A férfi ennek ellenére bevette a tablettát, és kemény erekcióval feküdt be mellé az ágyba. Anyám túl fáradt volt ahhoz, hogy veszekedjen, így inkább belement az együttlétbe.

– Olyan volt, mintha őt ápolnám – mondta. – Minden trükköt bevetettem, mégsem működött. De ő csak ment előre: Van erekcióm, működik, akkor használnom kell. Meg kell oldanom. Használom, amíg tart... Mintha megszűntem volna létezni. Olyan volt, mintha egy felfújható szexbaba lennék. Teljesen tudatában voltam annak, hogy eszközként használ, tárgyiasít.

A férfi végül nem élvezett el, de a behatolás egészen addig tartott, míg anyám, aki addigra már elkezdett kívül kerülni a saját testéből, olyan erősen markolt a férfi vállába, hogy az végül megkérdezte, minden rendben van-e. Másnap nem volt fizikai fájdalom, sem irritáció, csak egyhangúság, bosszúság, és önmagával szembeni düh, amiért nem állította le az egészet.

A Sociology of Health című folyóiratban 2003-ban megjelent tanulmányban (szerzők: Annie Potts, Nicola Gavey, Victoria Grace és Tiina Vares) a kutatók 27 nővel készítettek interjút, akiknek a partnerei Viagrát használtak. Arra jutottak, hogy bár a Viagrahoz kapcsolódó reklámok valóban hozzájárulhatnak pozitívabb időskori szexualitáshoz, egyben elvárást is teremtenek, miszerint az „egészséges”, „normális” idős embernek továbbra is fiatalos, aktív, behatolás-központú nemi életet kell élnie.

Természetesen az erekciós zavarokra felírt gyógyszerek pozitív változást is hozhatnak, nemcsak annak, aki szedi őket, hanem a partnernek is. Peter, egy 80 éves férfi Észak-Karolinából nem emlékszik pontosan, mikor kezdte el használni a Viagrát, csak arra, hogy akkor, amikor a napi kétszeri orgazmus napi egyszerire csökkent. A hetvenes évei elején viszont a tabletta már nem működött úgy, mint korábban. Orvosához fordult, aki napi alacsony dózisú Viagrát írt fel neki, amit szexuális együttlét előtt 100 mg-ra kellett növelnie.

– Már nem olyan kemény, mint fiatalabb koromban, és még most is akadnak nehézségek a behatolással – mondta –, de partnerem nagylelkű együttműködésével dolgozunk ezen. Ma azt állítja, ez a legkielégítőbb szexuális időszaka, amit valaha átélt, még ha kihívásokkal is jár.

Anyám azonban ragaszkodott hozzá, hogy írjak erről a tapasztalatról, mert úgy véli, a Viagra csendben, de jelentősen rontja rengeteg nő jólétét és boldogságát világszerte. Bár néha nevetve mesélte az élményeit („az arcuk még jól néz ki, de a kis fickójuk már nem fickándozik”), a legtöbbször dühös volt.

– Az egész dolog – a férfiak szexuális jogosultsága, az agresszió, az erekció és a gyógyszerek – egyszerűen feldühít. Egyfelől úgy éreztem, cinkosa vagyok annak, hogy hagytam, hogy folytassa, de az ok, amiért nem állítottam le, az az a bizonyos fél láb az ajtóban a patriarchátushoz, hogy a férfi pénisz annyira érzékeny téma, hogy nem akartam megalázni. Úgy éreztem, nekem kell megoldanom a problémát. Ez pedig butaság. De valahol mégis én viseltem a felelősséget az ő rossz viselkedéséért.

A Viagra reklámjai gyakran vagy teljesen figyelmen kívül hagyják a női partnert, vagy idealizált, mindig boldog szerepben ábrázolják (emlékszünk a két külön kádban ülő párokra?). A híres 1998-as Bob Dole reklám például a gyógyszeres szexet bátorsághoz kötötte, anélkül hogy a partner szerepéről bármit is említett volna:„Nehéz lehet beszélni az erekciós zavarról, de minden, ami igazán számít, bátorságot igényel.”

Az egész Pfizer-kampány egyedül álló, jól öltözött, magabiztos férfiakat ábrázolt. A szlogenek mind a férfi vágyairól szóltak:

„Kevés szavad van, de azok számítanak.”

„A férfiak nem keresnek kifogásokat. Megcsinálják.”

„Ez a kor annak tudása, hogy miből vagy faragva.”

És közben sehol egy nő, sehol a másik oldal.

Egy 60 éves nő a 2003-as tanulmányból így fogalmazott:– Mindenki csak azt hangoztatta, hogy ez milyen csodálatos... és amikor olvastam más nők tapasztalatait, azt gondoltam: hála Istennek, normális vagyok! Nem mindenki érzi úgy, hogy ez a legcsodásabb dolog a szeletelt kenyér óta.

Dan, egy ötvenes évei közepén járó CrossFit-edző, körülbelül egy éve tette le végleg a Viagrát. Először a negyvenes évei végén kezdte használni, nem testi okból, hanem egy nehéz szakítás után.

– Nem volt rá szükségem – mondta –, de annyira stresszes időszak volt, hogy attól féltem, nem fogok tudni teljesíteni.

Visszagondolva így fogalmazott:

– Ha én lettem volna a saját orvosom, azt mondtam volna magamnak: „Figyelj, haver. Felírhatom ezt a szert, és valóban segít, könnyebben és tovább lesz merevedésed. De hosszú távon jobban jársz, ha nem keveredsz bele ebbe a függőségbe – főleg, ha nincs is fiziológiai problémád.”

Mert pontosan ez történt vele: mentálisan kezdett függni a gyógyszertől. Mellékhatásként fejfájásai, alacsony vérnyomása, és ami számára sportolóként különösen zavaró volt, időzítési stressz jelentkezett.

– Be kellett kalkulálnom, hogy talán lesz szex, és ha nem jött össze, ott maradtam a tablettával meg az erekcióval… – mondta. Néhány alkalommal CrossFit-edzés közben úgy érezte, akár meg is halhat, annyira megterhelő volt a gyógyszerrel sportolni. Végül elhagyta a szert, mert rájött, hogy teljesen másképp kezdett gondolkodni a szexről:

– Ha már bevettem, azt éreztem: „Használni kéne. Most vagy soha.” Ez nem volt jó érzés.

Miután édesanyámmal ennyit beszélgettem erről, elgondolkodtam, hány nő él meg hasonló kompromisszumokat? Én magam is beleegyeztem már olyan szexbe, amikor nem voltam igazán kedvemben. Színleltem orgazmust, hogy hamarabb véget érjen. Hagytam, hogy a partnerem folytassa, még akkor is, ha már nem volt kellemes, utána pedig fájt mindenem. Vajon mennyire elterjedt, hogy a nők alárendelik saját testi élményüket a férfi kielégülésének?

Írtam néhány barátnőmnek. Mallory, az ötvenes évei elején jár, így válaszolt:

– Nekem jó tapasztalatom volt a kék tablettával. De hozzátette, ismer egy nőt, aki özvegy, de korábban így viccelődött:

– Nálunk az egyetlen előjáték az volt, hogy hoztam neki egy pohár vizet, amivel be tudta venni a Viagrát.

Lynne, egy 65 éves, nyugdíjas orvosi tolmács, öt évvel a válása után találkozott újra első szerelmével.– Mindenben az ellentéte volt a volt férjemnek, jó és rossz értelemben is. De lusta életet élt, rosszul evett, dohányzott, és csak a Viagra segítségével tudott teljesíteni. Az elején fantasztikus volt a szex, mesélte, de amikor megkérte, hogy ne szedje be automatikusan a gyógyszert, mert szerinte mellékhatásokat produkált, nehéz volt leszoktatni róla.

– Mintha megszállottja lett volna. Végül azonban sikerült megtalálniuk az egyensúlyt, és nyolc évvel később is együtt vannak.

Lynne ezt is hozzátette:

– Intellektuálisan értem, hogy az öregedéssel csökken a vágy és a teljesítőképesség. De a virilitás megszállott hajszolása ijesztő. És az, hogy mindig azt feltételezik, hogy a nők is ezt akarják, valójában visszataszító.

Ann, 53 éves, az Instagramon keresztül mesélte el történetét. Férjével a húszas éveik óta együtt vannak, kapcsolatuk szexuális oldala hol jobb, hol rosszabb volt, különösen a gyereknevelés időszaka alatt, de újra fellángolt, amikor a gyerekek főiskolára mentek.

A férje szildenafil használatával próbált javítani a teljesítményén.

– Az esetek többségében jó élmény – mondta Ann. De azt is hozzátette, hogy a férje rákattant:

– Már fejben benne van, hogy kell a tabletta. És engem zavar, hogy mindig nekem kell mondani, hogy „ma este legyen”. Valahogy gépiessé vált az egész.

Ami Ann szerint a legjobb hatása volt a gyógyszernek, az nem is maga a szex, hanem a férje önbizalmának javulása:

– Hihetetlen volt látni, mennyire lehangolja, ha nem sikerül erekciót elérnie. Az önképe teljesen összeomlott volna.

Pearl, egy hatvanas évei végén járó nő, hallott a cikk készüléséről, és ő is megosztotta a véleményét:– Egy ideje már csak „játszom a szerepet”, hogy kielégítsem a férjem vágyait. A középkorú évektől kezdve a szex náluk már nem volt rendszeres, nem is volt rossz, de nem is volt kiemelkedő.

– Akkor történt a változás, amikor egyszer csak hazahozott egy Viagra-receptet.

Pearl megkérdezte:

– És nekem? Nekem nincs tabletta? Hogy is van ez? Fel kell izgulnom, be kell kenni magam síkosítóval, félórát várni, aztán úgy tenni, mintha ez csodás lenne? Majd így foglalta össze:

– Előfordul, hogy megkérdezi: „Vegyem be?”Én meg gondolkodom: Kívánom? Fogom kívánni? Egyáltalán akarom, hogy kívánjam?Máskor meg ez jön: „Már bevettem egy órája…”

– Hát, remek, én meg épp elaludni készülök…

Amikor Dr. Bat Sheva Marcus szexterapeuta egy Zoom-beszélgetés során meghallotta anyám történetét, elérzékenyült:

– Az, hogy erről tudtok beszélni anyáddal, számomra nagyon erőteljes – mondta könnyekkel a szemében. De gyorsan hozzátette, nem feltétlenül azért sír, amiért gondolnám.

– Úgy tűnik, a cikk fő állítása az, hogy a kis kék tabletta a férfiaknak nagyon sokat segít, de közben indokolatlan nyomást gyakorol a nőkre. Ez egy bizonyos nőtípusra valóban igaz. De ne felejtsük el, a foszfodiészteráz-5 gátlók sok-sok ember számára áldásosak.

Majd egy meglepő statisztikát idézett:

– 40 éves korban a férfiak 40%-ának van szüksége rá. 50 évesen 50%-nak. 60 évesen 60%-nak… és 80 éves korra gyakorlatilag minden férfi segítségre szorul, ha behatolásos szexet szeretne.

Amikor elkezdtem ezt a cikket, dühös voltam. Anyám tapasztalatai alapján azt gondoltam: a kék tabletta, a patriarchátus és a férfiak érzékeny egója mind pusztítóak. De Marcus doktorral beszélve rájöttem, a valódi probléma nem feltétlenül a gyógyszer, hanem a kommunikáció és az elvárások hiánya.

– Ha nem tudsz őszintén beszélni a szexről – mondta –, akkor nem is lenne szabad csinálni.

Dan, a CrossFit-edző így fogalmazott:

– Az új kapcsolatomban sokkal mélyebb a kötelék. Őszintén beszélünk egymással. A szex nem mindig orgazmussal végződik. Néha olyan, mint egy filmben. Máskor nem, és mégis nagyszerű.

– Csak azt kívánom, bárcsak az orvosom nem írta volna fel ilyen könnyen. Mert ez sokkal összetettebb történet, mint azt elsőre gondolnánk.

Anita, egy ötvenes évei elején járó New York-i nő, 20 évesen ismerte meg a férjét, aki 15 évvel idősebb nála. Hosszú, aktív szexuális életet éltek, amíg a férfi egy súlyos szívfertőzés miatt meg nem betegedett. Műtét, hónapok kórházban és antibiotikum-kúra, szex egyáltalán nem volt. Később, amikor újra megpróbálták, a férfinél merevedési zavar jelentkezett, gyakori mellékhatás szívműtét után. Az orvos Viagrát javasolt.

– És akkor úgy éreztem magam, mintha kalapáccsal döngetne valaki, aki sosem fog elélvezni, mesélte Anita. Most már rendben vagyunk, de az eleje borzasztó volt. A férje testképe is sérült volt a műtét miatt. Végül beszélnünk kellett róla: „Működik, de nem úgy működik, hogy az nekem is jó legyen.” Évekbe telt, mire nem éreztem magam pusztán testként, egy edényként.

A barátom kilenc évvel idősebb nálam. Jóval azelőtt, hogy anyámmal nyíltan kezdtünk volna beszélni a merevedési zavarról, már megegyeztünk, ha egyszer szükségessé válik, kiváltja a Viagrát, és kész. De mivel végigkövette, hogyan kutattam ezt a témát ehhez a cikkhez, azóta a mi beszélgetéseink is mélyebbek és konkrétabbak lettek.

– Minden, amit a Viagráról tudtam, azokból a reklámokból jött, amiket meccsek közben láttam – mondta. – Tudod, beszélj az orvosoddal, legyen kielégítőbb a szex... Nem igazán gondoltam tovább annál, mint amit azok az idősödő, mosolygó, csinos párok sugalltak.

– És mi van, ha én nem akarok szexelni, amikor te már hetvenes leszel? – kérdeztem.– Ideális esetben találunk olyan formáit az intimitásnak, ami mindkettőnknek jó – felelte. – Az a gondolat, hogy fájdalmat okozzak neked, teljesen kiábrándító.– Rengeteg módja van a szexnek – mondtam én.– És ha te nem akarod, de én igen, hát majd használom a kezem. De lehet, hogy épp én nem akarom majd – mondta. Mindketten nevettünk.

Ezek az újfajta beszélgetések nem különösebben szexik. Néha játékosak, néha kényelmetlenek. De egyre világosabb számomra, hogy a kommunikáció a kulcsa minden egészséges és működő szexuális kapcsolatnak. Hálás vagyok anyámnak, amiért okot adott arra, hogy elkezdjek gondolkodni és beszélni arról, milyen is lehet majd a szex az ötvenes és hatvanas éveimben.

A szexről beszélni nehéz. Nekünk is évtizedek kellettek hozzá, több válás, egy közös háztartás, némi bor és Helen Mirren, mire képesek lettünk őszintén, szégyenérzet nélkül beszélni róla. Mostanra ez olyan természetes, mint reggel megfőzni a kávét vagy bekötni a cipőfűzőt.

– Az érettségem és önbizalmam kellett ahhoz, hogy elfogadjam és meg is szeressem az „időskori” szexet – mondta anyám. – Mi, idősek szenvedélyesen nem akarunk megöregedni. A jó, élvezetes szex pedig azt az illúziót kelti, hogy még nem vagyunk öregek. De most már azt hiszem, elbúcsúztam ettől az életemtől. És ez elszomorít. A felszabadult, játékos, szenvedélyes szex épp ilyen, felszabadult, játékos és szenvedélyes. Boldogan lemondanék az erekcióról, a behatolásról és az orgazmusról, ha cserébe egy olyan férfival lehetnék, aki akkor is kívánatosnak tart, ha már nem működik neki fizikailag.

Anyám néha szigorúan korholja magát, amiért „még mindig bent tartja a lábujját a patriarchátus ajtajában”. De én ebben valami bátorítót és szinte forradalmit látok, az újfajta önazonosságot. Sok nőt ismerek, aki fél az élete második felétől. De egyre inkább azt érzem, hogy pont az a tény, hogy belépünk az úgynevezett „bizonyos korú nők” világába, tesz minket autonómabbá, radikálisabbá és arra késztet, hogy a saját gyönyörünket is komolyan vegyük.