A női test még mindig orvosi rejtély - 30 éve vonták be a nőket is az egészségügyi kutatásokba

Lehet, hogy a kedves olvasó elsőre nem is érti, hogy miről van itt szó, mert annyira szürreális az a tény, hogy ha 30 éve meg akarták nézni, hogy a nőkre hogyan hat egy gyógyszer, akkor azt nem nőkön tesztelték. Mondok egy példát!

Az 1960-as évek elején Amerikában a kutatók észrevették, hogy a nőknél alacsonyabb a szívbetegségek aránya, mint a férfiaknál - de csak a menopauzáig, amikor a nők ösztrogénszintje lecsökken, ekkor az arány hasonló lett. Hogy az eltérés okának a végére járjanak, létrehozták az első olyan kutatást, amelyben a hormonpótlást mint a szívbetegségek megelőzését célzó kezelést tesztelték. A vizsgálatba a kutatók 8.341 férfit vontak be - és pontosan nulla nőt. Körülbelül 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy hasonló klinikai vizsgálat megvizsgálja, hogyan hat a hormonterápia a nőkre, nőknél.

Történelmileg azt feltételezték, hogy a férfiak és a nők teste között a méreten, a súlyon és a nemi szerveken kívül nincsenek alapvető különbségek. Így a nőket "kis férfiaknak" (little men) tekintették. Az ókori görög filozófus, Arisztotelész a női testeket "megcsonkított hímek"-ként jellemezte. Elképzelései a nyugati orvosi gondolkodásmódot még a középkorban is befolyásolták.

A világon szinte minden területen a férfiak teste az alapértelmezett, amikor valamit fejlesztenek, az irodai légkondicionálóktól a törésteszt-bábukig. De ez az alapértelmezés sehol sem veszélyesebb, mint az orvosi kutatásokban.

1993-ig a rák, a szívbetegségek, az Alzheimer-kór, a cukorbetegség, a vakcinák, a vényköteles gyógyszerek, a mentális egészségi állapotok és még sok minden más területén végzett amerikai kutatásokban nőket nem vizsgáltak. A nőket átlagosan több mint 700 betegség esetében jóval később diagnosztizálják, mint a férfiakat, egyes esetekben akár 4 évet is várunk a megfelelő diagnózisra. Nagyobb eséllyel halunk meg szívrohamban, rosszul reagálunk a vényköteles gyógyszerekre, és az orvosok nem veszik komolyan a tüneteinket illetve a fájdalmunkat.

A nőket (illetve azokat, akik vaginával rendelkeznek) lényegében minden egészségügyi kutatásból és klinikai vizsgálatból kizárták egészen 1993. június 10-ig, és a férfiak vizsgálatán alapuló orvosi következtetéseket használták a nők kezelésére. Az, hogy csak évtizedekkel később vonták be a nőket, azt is jelenti, hogy akkorra már számos olyan alapvető tanulmány elkészült, amelyeken a modern orvostudomány nagy része alapul. ‍

De mi is történt 1993. június 10-én? Az amerikai National Institutes of Health (NIH) akkor jelentette be a Revitalizációs törvényt, amely azt jelentette, hogy általánosságban az egészségügyben és különösen a klinikai vizsgálatokban*, minden NIH által finanszírozott kutatásba be kell vonni a kisebbségeket és a nőket, beleértve a szülőképes korúakat is. Ez a törvény most lett 30 éves, és még van hova fejlődni.

Tudjuk, hogy a nemek között óriási egészségügyi eltérések lehetnek, ami azt jelenti, hogy jelentős különbségek vannak abban, hogyan és milyen egészségügyi állapotok jelentkeznek, mások a különböző betegségek kockázatai és mások lehetnek a nők és férfiak kezelési válaszai. Évtizedekkel később e különbségek közül sok még mindig nem érthető jól, ami a nők egészségével kapcsolatos kutatások elmaradását és az eredmények romlását okozza.

Az egyes betegségek és állapotok közötti különbségek jelentősek:

- A csontritkulásban szenvedők 80%-a nő.

- Az Alzheimer-kórban szenvedők kétharmada nő.

- Az alvási apnoéban szenvedő nők 90%-át nem diagnosztizálják.

A mai napig nem igazán tudjuk, hogy a nők hogyan metabolizálnak és reagálnak számos gyógyszerre, miért gyakoribbak egyes mellékhatások nőknél, és hogyan élik meg vagy hogyan jelentkezik a nőknél a fájdalom. Számos gyógyszer hatékonyságát, adagolását és mellékhatásait soha nem tesztelték nőkön.

A szív- és érrendszeri betegségek például a nők körében a vezető halálozási okok közé tartoznak. A szív- és érrendszeri klinikai vizsgálatokban résztvevőknek azonban csak 38%-a nő, és a klinikai vizsgálatoknak csak 28%-a elemzi az adatokat biológiai nemek szerint, így a kutatók nem tudják, hogy az eredmények nemi alapúak vagy sem. Ennek eredményeképpen a férfiak tipikus szívroham-tünetei (mellkasi fájdalom vagy nyomás, légszomj és szédülés) - nem pedig a nők tünetei (mellkasi fájdalom, de influenzaszerű fáradtság, hányinger, éjszakai izzadás és gyomorfájdalom is) - tekinthetők "tipikusnak" a szívrohamra. E férfi alapértelmezés miatt a nők 50%-kal nagyobb valószínűséggel kapnak téves diagnózist a szívroham után, mint a férfiak, és a szívrohamot követő évben meghalnak.

Bár sok figyelemre méltó előrelépés történt a nők egészségével kapcsolatos kutatások terén az elmúlt években, még mindig sok a tennivaló. Az Evvy startup ezért gondolta úgy 2 éve, hogy létrehozza az Egyenlő Kutatás Napját, hogy előmozdítsa az inkluzív kutatást, elmondja a nők egészségügyi történeteit, és felhívja a figyelmet a nemek közötti egészségügyi szakadékra - küzdve az ellen, hogy a nők egészségét alulfinanszírozzák, alulkutatják, aluldiagnosztizálják és alulértékelik.

A nemek közötti egészségügyi szakadék megszüntetése a női testtel kapcsolatos kutatásokba való befektetéssel kezdődne, azonban az Egyesült Államokban az egészségügyi K+F kiadásoknak csupán 4%-át fordítják közvetlenül a nők egészségére. Egy 2021-es tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a források aránytalanul nagy részét "az elsősorban férfiakat érintő betegségekre fordítják, az elsősorban nőket érintő betegségek rovására". Összességében kétszer annyi finanszírozás jut a férfiak által előforduló betegségekre, mint a nők által előforduló betegségekre. Ez azt jelenti, hogy kevesebb kutatási finanszírozást kapnak azok a betegségek, amelyek aránytalanul nagy mértékben érintik a nőket (mint például a migrén, az étkezési zavarok, a méhrák és az endometriózis), mint azok a betegségek, amelyek elsősorban a férfiakat érintik (mint például a HIV/AIDS, a tuberkulózis, a prosztatarák és a hepatitis).

Egyenlő kutatás nélkül pedig nincs egyenlő ellátás.

2023-ben a női test bizonyos értelemben még mindig orvosi rejtély.

Egy 2019-ben végzett 10 éves nyomon követési tanulmány szerint, amely a kilenc biológiai tudományágban - köztük a farmakológiában - megjelent folyóiratcikkek nemeket figyelembe vevő kutatási gyakorlatát értékelte, a kutatók a legtöbb tudományágban - a farmakológia kivételével - némi javulást tapasztaltak. A 2009-es évhez képest, amikor a vizsgált tanulmányok mindössze 29%-a tartalmazott férfi és női alanyokat, 2019-ben már 49%-ban mindkettő szerepelt. Ezzel szemben azonban a farmakológia esetében csökkenő tendenciát mutatott: a 2009-es 33%-hoz képest 2019-ben a cikkek mindössze 29%-a számolt be mindkét nemről. Mindazonáltal annak ellenére, hogy az áttekintett tudományágakban több kutatásban több nő szerepelt, kevés kutató tartotta fontosnak a nemi alapú különbségek elemzését. Valóban, a 2019-ben mindkét nemet bevonó folyóiratcikkek 49%-ának csak 42%-a elemezte az adatokat nemek szerint, szemben a 2009-es 50%-kal. Ironikus módon a farmakológiában, bár a nők teljes száma csökkent a tanulmányokban ebben az időszakban, a nemi alapú különbségek elemzése gyakoribb volt, a 2009-es 19%-ról 2019-ben 48%-ra emelkedett a 2009-es 19%-ról. Összességében úgy tűnik, hogy még nem történt nagy előrelépés.

---

*Mi az a klinikai vizsgálat?

A ClinicalTrials.gov oldal azt írja, hogy jelenleg 455.101 kutatás fut 50 államban és 221 országban.

A klinikai vizsgálatok során új egészségügyi kezeléseket tesztelnek tényleges betegeken, hogy meghatározzák a kezelések hatékonyságát, mellékhatásait, biztonságosságát és ideális adagolási mennyiségeit. Bár az egyes vizsgálatok eltérőek lehetnek, a National Institutes of Health (NIH) megjegyzi, hogy általában az I. fázisú vizsgálatok (amelyek első alkalommal tesztelik a kezelést a biztonsági aggályok vagy mellékhatások szempontjából) körülbelül 20-80 résztvevőt foglalnak magukban, a II. fázisú vizsgálatok (amelyek meghatározzák a hatékonyságot és folytatják a biztonságosság vizsgálatát) körülbelül 100-300 résztvevőt foglalnak magukban, a III. fázisú vizsgálatok (amelyek megerősítik a hatékonyságot, figyelemmel kísérik a mellékhatásokat, összehasonlítják a vizsgált kezeléseket más kezelésekkel, és segítenek a biztonság és hatékonyság maximalizálásában) körülbelül 1000-3000 résztvevőt foglalnak magukban.

A klinikai vizsgálatok vizsgálatok költségei új gyógyszerek esetében a legmagasabbak: átlagosan 19 millió dollár. (A gyógyszerek átlagos kutatási és fejlesztési költségei eközben az 1 -2 milliárd dollár között mozognak.) E hatalmas kiadások nagy része azonban elvesztegetett költség: a klinikai vizsgálatokba bekerülő gyógyszereknek ugyanis csak 12%-a kerül kereskedelmi felhasználásra.

Források:

https://www.equalresearchday.com/

https://techcrunch.com/2020/08/28/femtech-poised-for-growth-beyond-fertility/?guccounter=1&guce_referrer=aHR0cHM6Ly9mb3J0dW5lLmNvbS8&guce_referrer_sig=AQAAAHNCt9mLStLqq8JfT_gsLVxS8OPZKG9Hff-3-3AHjXDgxouHK8e9cXq91W8_bXJ5YOgoctUeoeh3U3MKAGSacUHbGEFB-9iBUmtNrNe4odJ-TK14O99nZUj_tLWmOuG0CcKzizv5wRKQ8BGD_Up5wo2RBsS8GWYMR2-HXqaRDMgq

https://fortune.com/2022/06/10/world-built-for-men-women-bodies-gender-gap-health-research-medicine-care-jain-bruzek/

http://www.hormonesmatter.com/women-in-clinical-trials/

https://www.liebertpub.com/doi/pdfplus/10.1089/jwh.2020.8682