top of page

Meghalt Elsa Peretti, aki forradalmasította az ékszervilágot


Hét éve találkoztam először Elsa Peretti nevével, ugyanis olyan szerencsés voltam, hogy kaptam egy Tiffany nyakláncot egy kis babszemmel. Az olasz Elsa Peretti, a modellből lett ékszertervező számos kultikus darabot készített a Tiffanynak pályafutása során, ilyen volt például ez a babszem is. A babszem, amely mindennek az eredete.



Elsa Peretti 80 évesen március 18-án halt meg egy kis spanyol faluban Barcelona mellett.


Pénteken korán ébredtem, 4-kor pörgettem az Instat (akkor még volt Instám!), amikor is megláttam a hírt a Nando és Elsa Peretti Alapítvány oldalán, hogy Elsa elhunyt 80 évesen. Nyilvánvalóan nem ismertem személyesen, de nagyon felkavart hír. Emlékszem, 2 éve találtam rá az Instajara, és mindig nagy ámulattal néztem a bejegyezéseket. Egy élő legenda írásait, olyan volt, mintha a személyes naplóját olvastam volna. Micsoda élete volt!


Elsa Peretti Firenzében született 1940-ben, jómódú, konzervatív családba érkezett, formális neveltetést kapott Rómában és Svájcban. Apja Fernando Peretti olajipari vállalkozó volt. Kezdetben francia nyelvtanításból élt, és síoktatóként dolgozott a német nyelvű svájci hegyi faluban, Gstaadban. Később visszatért Rómába, hogy belsőépítész diplomát szerezzen, majd a milánói építésznél, Dado Torrigianinál dolgozott.

Szókimondó személyisége nem tolerálta a konvenciókat, így másfajta életszemléletet keresett, ez azzal is járt, hogy szüleivel nem igazán tartotta a kapcsolatot, így a vagyonból sem jutott neki, mielőtt azt gondolnánk, hogy a pénz nem volt számára fontos. De erről majd később. Ez a keresés-kutatás jellemzte nyugtalan ifjúságát, amelynek során számos különböző országban élt. Két hely különösen fontos volt számára: Barcelona, ahol divatmodellként elkezdi karrierjét, közben tanulmányozza Gaudi művészetét, bekerül Salvador Dali köreibe, szobrászkodni kezd.

A másik pedig New York, ahova a hatvanas években vetődik és ahol mondhatjuk, hogy két végén égette a gyertyát, olyan barátok között, mint Truman Capote, Liza Minelli vagy Andy Warhol, a Studio 54-ben bútordarab lesz, Halston, a híres divattervező múzsája, modellje, Helmut Newton fotós kedvence.



Peretti mindvégig saját kreativitásának manifesztálódását kereste. Aztán egy napon azt mondta, ékszereket fogok készíteni.



Organikus ékszerei, melyeket a természet és Henry Moore szobrai ihlettek, tökéletesen illeszkedtek a kor stílusához. Divattervező barátai a kifutón tesztelték őket, azonnali sikert hoztak.


1974-ben a Tiffany ékszerkészítője lesz, ahova majd 47 éven keresztül szállítja a kultikus darabokat. A Tiffany 2019-es adatai szerint percenként egy Peretti ékszert vagy tárgyat adnak el valahol a világon, és három percenként egy Open Heart darabot. A Peretti termékek a Tiffany árbevételének 7–9 százalékát teszik ki a mai napig.





A Vogue magazinban 1976-ban, a fotókat a legendás Horst P. Horst készítette Elsa saját New Yorki otthonában. Imádom, hogy koszos a lába!





Elsa a mindennapokból és a természetből inspirálódott, a leghíresebb design darabjai például a bab, a csont, az alma. Ő maga úgy gondolta: „Nincs új design, mert a jó vonalak és formák időtlenek.”



Az egyik leghíresebb design-ja a Bone Cuff azaz a Csont (formájú) Karkötő, amelyet még 1970-ben talált ki a Tiffanynál is nagy sikert aratott.


“A csontok iránti szeretetemben nincs semmi kísérteties. Gyerekkoromban a dadusommal folyamatosan tizenhetedik századi kapucinus templom temetőjébe jártunk sétálni, ahol mindent emberi csontok díszítettek. Anyámnak újra és újra vissza kellett küldenie az ellopott csontokkal. A megtiltott dolgok örökre veled maradnak.”


Sophia Loren, Liza Minelli, Grace Jones sőt Carrie Bradshow is Bone Cuff rajongó volt.




2020-ban a design 50. születésnapján limitált, színes kiadással rukkolt elő a Tiffany. A legolcsóbb változat olyan 1000 euro körül van.



Az ezüstmunkához való ragaszkodása ugyanolyan forradalmi volt, mint darabjai. Míg sokan lenézték az ezüstöt, ő meglátta a nemességét és friss fiatalosságát. “Olcsó, könnyű vele dolgozni, és imádtam a viktoriánus ezüst ékszereket, amelyeket a Portobello Road Marketen találtam.” – mondta. Legfőképpen pedig tudta, hogy az ezüst biztosítja a megfizethetőséget, amely mindig is az egyik legfontosabb szempont volt nála.


A Tiffany több, mint 50 különböző, Peretti által tervezett darabot árul, köztük funkcionális tárgyakat, például pizzavágót, nagyítót, evőeszközöket és kancsókat, és persze az ékszereket.


Amikor már soknak találta a csillogást, visszavonult Spanyolországba, Sant Martí Vell faluba, ahol 1968-ban már vásárolt néhány házat, és ezeket egyesével elkezdte felújítani. Peretti egyszerű módon, már-már aszketikusan élt Katalóniában, amely talán elő is segítette számára az alkotást.


Peretti a WSJ-nek adott interjút tavaly augusztusban, ahol azt mondta, hogy a 21. század nem az ő világa, ő más időkhöz tartozik.


Kibékül apjával annak halála előtt, és 2000-ben emlékére, megalapítja Nando és Elsa Peretti Alapítványt. “Egyre inkább rájövök, hogy mindent, amit tettem, miatta tettem” – mondja. Az alapítvány széles körű filantróp missziója – a biológiai sokféleség megőrzése, az oktatás, az emberi jogok, az egészségügy, az orvosi kutatás, a művészet és a kultúra, beleértve az általa Barcelonában alapított színházat, a Teatre Akadèmia-t is – életének fő része lett.

“Semmi sem vagyok” – mondja. “Távolabbra nézek, mindent átérzek, érzek az állatok iránt, a fák iránt, mindenki iránt.” Tavaly alapítványi forrásokat ajánlott fel amazoniai erdőirtások elleni küzdelemhez. Az alapítvány tavaly 950 000 dollárt fordított a Covid-19 sürgősségi akcióira, amelyek célja a legkiszolgáltatottabbak és a marginalizálódott emberek – köztük az olaszországi migránsok, valamint az afganisztáni és bolíviai közösségek – megsegítése volt. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása társadalmi vagy ökonómiai helyzettől függetlenül, ezen dolgozott. A jelentések szerint az alapítvány 15 év alatt mintegy 42 millió eurót adott világszerte 852 projektnek.


Számomra a világon a legegyszerűbb, hogy jó tervező legyek. De jó embernek lenni, az nehéz. ”- mondta. – De mindig igyekszem.”






Σχόλια


DSC_3796.jpg

Iványi Orsolya, Vichy Neovadiol Változókor nagykövet

Ha még többet szeretnél megtudni rólam, ide kattints!

Hírlevél

Köszönöm a feliratkozást!

  • Facebook
  • Instagram
  • YouTube
bottom of page