Ki marad életvidám 40 felett?
Egyesek, túl a 40-en végképp elvesztik a hitüket, a motivációikat, mások pedig szárnyalnak, kiteljesednek, sokkal inkább, mint valaha. Min múlik ez? A „40 pluszos nőknek szóló Éljenek a 40 feletti nők” blog és közösség alapítójával, Iványi Orsolya kommunikációs szakemberrel keressük erre a választ.
Mit tapasztalsz a korosztályodban, mennyivel boldogabbak vagy boldogtalanabbak a nők fiatalabb korukhoz képest?
Mostanában többször jött felém ez a kérdés, hogy a 40 feletti nők miért boldogtalanok. Én nem gondolom, hogy ezt így egyértelműen ki lehetne jelenteni, inkább azt látom, hogy ez a generáció 40 és 55 között rettentően leterhelt.
Ez egy nagyon komplex életszakasz: itt van például az életközepi válság, ami sok kérdést vet fel. Ott tartok-e ahol szeretnék? Ott dolgozom-e, amire vágytam? Azzal vagyok-e, aki megbecsül és támogat? Számos olyan kérdés merül fel, ami elbizonytalaníthat. De megjelenik az idő kérdése is: Mennyi időm van még váltani? Egyáltalán bele merjek-e kezdeni?
Ezen kívül nagyon megterhelő szembenézni az öregedéssel is. Feldolgozni az ezzel járó sokféle veszteséget egyáltalán nem könnyű. Ha ez még nem volna elég, ott van a „társadalmi láthatatlanság” is: 50 felett mintha nem vennék észre a nőket: nehezebb munkát és társat is találni. A reklámokban is alig szerepelnek 50 pluszos nők, kivéve, ha valamilyen fizikai leépüléssel kapcsolatos a termék. A menopauza is borzasztóan megterhelő lehet, a hormonális változások nem kedveznek a lelki egyensúlynak és megkérdőjeleződik a nőiesség is. Ebben a korban nagy eséllyel ott vannak már – a munka és a gyereknevelés mellett – a gondoskodásra szoruló idős szülők is. De a nagyobb gyerekek kirepülése sem egyszerűbb… Talán sokan nem is gondolnak bele, hogy mennyi minden nehezedik ilyenkor a nőkre. Komoly kihívás lehet ilyen körülmények között életvidámnak, boldognak és elégedettnek lenni. A zárt csoportban sok jó példát látni, hogy a 40 és 50 pluszos nők amúgy már mennyire másképpen látják a jövőt, terveik vannak hosszú távra, és igenis ebben az életkorban is önmegvalósítanak, ami szerintem fontos, hogy legalább egyszer megtörténjen az életünkben.
Te hogyan változtál?
Én szerencsés vagyok, mindig is harcos típus voltam, aki minden problémát kihívásnak lát. Rengeteg hullámvölgy volt persze az életemben, sokszor voltam lent és fent is. Az első évtizedeimben multis közegben dolgoztam, amit élveztem. Sikeres voltam, tele önbizalommal. Aztán az első kirúgás után – mert volt több is – meg kellett beszélnem magammal, hogy nem azonosulhatok a munkámmal, és enélkül is teljes értékű ember vagyok. Ez persze nem ment ilyen könnyen, elég hosszú folyamat volt… Visszatérve a boldogsághoz: én személy szerint akkor vagyok boldog, ha hasznos tudok lenni, így nekem az, hogy megtalált a menopauza, mint téma, és aktivista lettem, olyan, mint a lottóban az ötös találat. Az hogy nem egyedül kell ezt az életszakaszt végigcsinálnom, hanem több ezer nővel együtt, az egy elképesztően jó érzés, akár csak az, hogy valami maradandót tudok alkotni, hogy elindítottam valamit és ezzel segíteni tudok a kortársaimnak.…
Az önbizalommal hogy állsz?
Az önbizalom témája is érdekes, hiszen, az folyton változik. Én alapvetően kishitű vagyok, némi imposztor szindrómával. Ezen mindig dolgoznom kell, és emlékeztetni magamat, hogy miket értem el már az életemben. Főleg egy olyan társadalomban fontos ez, ahol a nőknek kétszer annyit kell letenni az asztalra, hogy észrevegyék és elismerjék őket. De az igazsághoz tartozik, hogy sokszor mi is elfelejtjük magunkat hátba veregetni. Javasolom minden nőnek, hogy ne legyen szerény!
És az öregedés? Van, aki képtelen elfogadni és foggal-körömmel harcol ellene, és van, aki könnyebben beletörődik. Veled mi a helyzet?
Az öregedésnek több rétege van. A külső réteg az, amikor belenézek a tükörbe és persze látom a változást, ami néha jobban megvisel, néha pedig egyáltalán nem érdekel. Persze nehéz elfogadni, hogy belül egy pillanatot nem öregedtem, kívülről meg már egy középkorú nő vagyok. Ezért is próbálok inkább arra koncentrálni, hogy az öregedésem alatt milyen előnyökre tettem szert, mert nyilvánvalóan van mögöttem már pár év, sokkal okosabb és tapasztaltabb vagyok, mint fiatalon. Ez az öregedés díja!
