A bátorság kora / Nők Lapja interjú

A 40 feletti nők számtalan kihívással találják szembe magukat: megjelennek rajtuk az

öregedés első jelei, belépnek a menopauzába, ráadásul úgy érzik, a társadalom

megbélyegzi ezért őket. Nem hangzik túl jól. És mégis, az utóbbi években elindult

egyfajta forradalom, ahol a középkorú nők új megítélést követelnek maguknak, és

nemet mondanak a láthatatlanságra. Iványi Orsolyával, Magyarország egyetlen

menopauza aktivistájával erről beszélgetek.

Michelle Obama tavaly ősszel a saját menopauzájáról beszélt egy podcastjában. A

blogodon mérföldkőnek nevezed ezt a megszólalást. Miért?

- Azért, mert most először képviselte a változókorú nőket a világ legbefolyásosabb köreiből

érkező személy. Nyilvánosan vallott a hőhullámairól, arról, hogy hormont szed, vagy hogy a

férje hogyan kezelte a menopauzában lévő nők problémáit a Fehér Házban, miután felesége

felvilágosította, miért izzadnak a kolléganői. Felveti a kérdést, ahogy már én is számtalanszor:

miért nem beszélünk többet a menopauzáról? Hiszen az emberiség fele keresztül megy rajta,

mégis úgy teszünk, mintha nem létezne. Ez nem betegség, hanem a korral járó, természetes

állapot, ami egyszer minden nőt elér. Eddig is akadtak ez ügyben kampányolók, ám inkább

csak a celebritások köréből. 2018-ban a színésznőből lett well-being guru, Gwyneth Paltrow

kezdte a sort, amikor arra biztatott, változtassunk a menopauza megítélésén. Őt követte Oprah

Winfrey, aki bevallotta, hogy amikor 48 éves korában az első tünetek - álmatlanság,

hőhullámok, nyugtalanság, heves szívdobogás - jelentkeztek nála, fogalma sem volt, mi

történik vele. "Van azonban, aki áldásként tekint a menopauzára. Én arra jöttem rá, hogy ez az

a pillanat, amikor egy nő megvalósíthatja önmagát, miután évekig mindenki más igényeit

elégítette ki", írta a magazinjában, és én ezzel tökéletesen egyetértek. A menopauzával egy új

ajtó nyílik ki az életünkben, nem szabad, hogy elszalasszuk ezt a lehetőséget! Michelle szavai

még messzebbre elértek, bizonyítja az is, hogy te most erről kérdezel Magyarországról.

Te pedig Toszkánából válaszolsz. Elmondanád, hogy kerültél oda? Úgy hiszem, szorosan

összefügg a beszélgetésünk tárgyával.

- Öt éve élünk itt a férjemmel, egy kis faluban, Pisa mellett. Online társkeresőn ismerkedtünk

meg, szerelem volt első látásra, és én három hónappal a megismerkedésünk után három

bőrönddel ki is költöztem hozzá. 42 évesen nem volt vesztenivalóm, amúgy sem hiszek a

véletlenekben, jöjjön, aminek jönnie kell, gondoltam. Előtte Londonban marketinges

szingliként éltem, és imádtam a nagyvárosi és nagyvilági életet, most távol mindenkitől, egy

három hektáros birtokon élek. Utólag bevallom, sokkal nehezebb volt feltalálni magam, mint

ahogy számítottam rá.

De végül sikerült. Elmesélnéd, hogyan lettél menopauza aktivista?

- Londonban, 2011-ben indítottam egy blogot, amelyben az ottani élményeimről tudósítottam.

Mivel Toszkánából nehéz lett volna ezt folytatni, hallgattam a férjemre, aki azt kérdezte:

miért nem írsz arról, ami éppen történik veled? Hogy 40 felett igenis lehet új életet kezdeni,

akár egy másik országban is, lehet karriert váltani, párt találni. Így lettem a negyvenes nők

bloggere. Ebbe "csúszott" bele a menopauza egy véletlennek köszönhetően. Volt egy

nőgyógyászati műtétem, és előtte a nővér megkérdezte, hogy menopauzában vagyok-e?

Meglepődtem, mire ő tovább érdeklődött, hogy menstruálok-e. Mondtam, hogy igen, erre

megállapította, hogy akkor perimenopauza. Annyira elszégyelltem magam, hogy hazaérve

mindent elolvastam, amit a változókorról fel lehet lelni. Persze, amikor fél évvel később

megjelentek az első tünetek, így is azt hittem, hogy megőrültem. Hiszen 44 évesen még senki

nem gondolkozik azon, hogy megcsapta a menopauza szele! Dühroham, szorongás,

memóriazavar, ezekkel kezdődött. Ekkor írtam meg az első posztomat, amely elindított egy

olyan lavinát az életemben, amelyre nem számítottam.

Én sem tudtam hova tenni a menopauza tüneteit, amikor először megtapasztaltam őket.

Nem vagyunk erre felkészítve.

- Holott életünk egyik fontos eseménye! Nem csak a mi hibánk, hogy nem vagyunk

felkészülve rá. Nem folyik erről párbeszéd a médiában, és nálunk a celebritások sem igazán

nyílnak meg a témában. A menopauza még mindig tabu, szégyellni való állapot, a nők

egymás között is alig merik felvállalni. Márpedig Magyarországon egy millió nőt érint, és a

kellemetlen panaszok 10 évig is eltarthatnak. Tapasztalataim szerint, hiszen több száz

érintettel beszélgettem már, a mentális tünetek jobban megviselik a nőket, mint a hőhullám,

az álmatlanság vagy akár az éjszakai izzadás.

Létrehoztál egy zárt csoportot a közösségi médiában e témában. Miért volt fontos, hogy

közösséget építs?

- Az első menopauzás blogposztom után valaki a kommentelők közül felvetette, hogy egymás

közt talán könnyebben meg tudnánk nyílni. Egyszerre volt felemelő és ijesztő, ahogy három

nap alatt 500-an lettünk. Mára közel 5000-en csatlakoztak. Sosem építettem közösséget előtte,

de tudtam, hogy ez felelősséggel jár, ezért minden anyagot ellenőrzök, ami kimegy.

Békeidőben Menopauza Cafet is tartok, ahol végre személyesen is találkozhatunk, és

kötetlenül beszélgethetünk az “élményeinkről”. Mivel időközben a Magyar Menopausa

Társaság tagja lettem, ami nagyon nagy szó, első kézből tudok hiteles információkhoz jutni.

Nem vagyok szakértő vagy orvos, aktivista vagyok, akinek az a célja, hogy a menopauza ne

legyen többé tabu téma. Ha valaki tanácsot kér tőlem, azt fogom mondani, hogy találjon egy

jó orvost, akiben megbízik, és aki felvilágosultan áll a témához. Persze szeretek képben lenni,

fordítom a cikkeket, rendelem a könyveket, és olvasom a külföldi Menopauza Társaságok

oldalait. Ma már összesen 20.000 olvasót tudok elérni a platformjaimon.

Úgy tapasztalom, a hormonterápia nem túl népszerű a negyvenes-ötvenes nők körében.

Ismered az okát?

- Valóban így van, de nem is kell minden nőnek hormonpótlás. Az orvosok is először az

életmódváltást, majd a gyógynövényes kiegészítőket, és csak harmadsorban a hormont

ajánlják. Viszont mielőtt döntünk, érdemes tájékozódni, és én ebben szeretnék segítséget

nyújtani. Miért félnek a nők a hormonpótlástól? Nemrég éppen ezzel a címmel írtam egy

hosszabb anyagot a Magyar Menopausa Társaság elnökével, Dr. Jakab Attilával. Az ok egy

World Health Initiative című amerikai tanulmányra vezethető vissza, amely 2002-ben jelent

meg, és azt a konklúziót vonta le, hogy a hormonpótlás mellrákot okoz. Ezzel elindított egy

világméretű ellenkezést a hormonpótlással kapcsolatban. Ma azonban már tudjuk, hogy

megfelelő formában, figyelembe véve a családi anamnézist és a szükséges orvosi leleteket, a

hormonpótlás nemhogy nem okoz mellrákot, de szignifikánsan csökkenti a csontritkulás

okozta csonttörések, a vastag- és végbéldaganatok kockázatát, és jelentősen javítja az

életminőséget is.

Vajon a munkahelyek fel vannak készülve a változókorú nők problémáira? Hiszen a

tünetek nem szűnnek meg azzal, hogy reggelenként elindulunk dolgozni.

- Magyarországon még nem jellemző, hogy a munkahelyek foglalkoznának ezzel, pedig nem

csak a munkavállaló, hanem a munkáltató szempontjából is hasznos lenne. Egy friss angol

felmérés szerint minden negyedik nő hagyja el a munkahelyét ebben az időszakban, és az

öngyilkosság is a változókorban a leggyakoribb. Szerencsére azért már elkezdődött valami,

tavaly egy nemzetközi üzletlánccal elindítottuk a Menopauza Programot. Mivel a

munkatársaik 30 százaléka változókorú nő, létrehoztunk nekik egy zárt csoportot, ahol

képzéseket tartunk, menopauza-szakértőkkel beszélgetünk, emellett vezetői érzékenyítő

tréningek folynak.

Kifogyhatatlan vagy ötletekből. Mit tervezel még?

-Ó, rengeteg ötletem van! Rettentően hasznos lenne például egy felvilágosító brossúra minden

háziorvosi rendelőbe. Vagy bevezethetnénk például a középiskolai tantervbe a menopauzát,

ahogy tavaly ősszel Angliában történt. Így már kamaszként is kaphatnánk némi információt a

női lét e nehéz szakaszáról. Az ország nagyobb városaiban pedig menopauza-klinikákat

állítanék fel, ahol a változókor testi és lelki aspektusait egyaránt figyelembe vevő holisztikus

gyógyítás folyna. A háziorvosoknak is nyitottabbnak és képzettebbnek kellene lenniük a

témában. És nagy szükség lenne egy jó információs honlapra, mert az érintett nők gyakran

tanácstalanok az őket sújtó állapot beköszöntével, amint azt a Facebook csoportomban is nap

mint nap tapasztalom. Ezt is felírtam a teendőim közé.Valamint mostanában indítottam el a

youtube-on #menopauzasztorik címmel egy új sorozatot, ahol hús vér nők mesélnek arról,

hogyan élik meg ezt az időszakot.

Idézhetem az Éljenek a negyven feletti nők! című beköszöntő írásodat? " Jobban nézek

ki, mint valaha (mások szerint is), jó kondícióban vagyok, tele tervekkel, és úgy érzem,

még azzal a teherrel is, hogy a perimenopauza már kicsit megsimogatott, életem

második felében kaptam újra egy lehetőséget, hogy 40 felettiként bebizonyítsam, igenis

lehetek jó nő megint." Szemlátomást sikerrel jártál...

- Örülök, ha így látod. Úgy gondolom, a 40 és 50 közötti életszakasz pontosan arra jó, hogy

megalapozzuk a későbbi éveket. Talán közhely, de igenis életmódot kell váltani, el kell

kezdeni tornázni, kevesebbet inni, letenni a cigit. Én a lehető legoptimálisabban szeretnék

öregedni, és ehhez elengedhetetlen a fittség.“ Körülbelül 75-80 éves korig állapotunk

minőségét döntően az határozza meg, hogy korábban a 30-40-es éveinktől kezdve milyen

életmódot éltünk.” Ezt Székács Bélánál olvastam, aki a gerontológiai tudományok

professzora, és mindenhol idézem, ahol csak lehet. És ne felejtsük el azt se, hogy akit jó

kondiban ér a menopauza, bizonyítottan enyhébb tünetekkel éli is meg. Háromszor annyit kell

ugyan dolgozni az eredményért, mint korábban, de nem bánom. A férjem közben rászoktatott

a mediterrán diétára, megszabadultam 10 kilótól, és 25 év után frizurát váltottam, hosszú

fekete helyett ma rövid szőke vagyok. Teljesen kicserélődtem. Vallom, hogy 40 fölött sem

késő bármibe belevágni.

Az anti-agingről mi a véleményed?

- Az időt nem lehet megállítani, és az anti-aging marketing az öregedéstől való félelmünkre

épít. Én a lehetőségeimhez mérten mindent megteszek, hogy jól nézzek ki, tudatos bőrápoló

vagyok, és felvállalom az anti-aging kezeléseimet is, de ki tudja, hogyan fogok gondolkozni

10 év múlva? Lehet, hogy akkor már a pro-aginget tűzöm a zászlómra. Az a lényeg, hogy jól

érezzük magunkat a bőrünkben. Szerintem jobban járunk, ha elfogadjuk, hogy nem vagyunk

már fiatalok, és a külső helyett inkább arra koncentrálunk, hogy valamiben jók legyünk.

Legyen az kertészkedés, főzés, munka, mindegy, csak legyen valami, ami a miénk, amire

büszkék lehetünk.

M a már a menopauza nagykövete vagy. Gondoltad volna, hogy ez lesz a missziód?

- Sose. Egy újabb példa arra, hogy bármiből lehet karrier. Van, aki azt mondja rám, hogy én

vagyok az egyetlen 40 feletti influenszer. Már ezt is elfogadtam, és próbálom jól csinálni. De

csak olyasmihez adom az arcom, amivel maximálisan azonosulni tudok, és nincs is sok ilyen.

Így amikor két évvel ezelőtt aztán megkeresett a Vichy, a világ egyik legnagyobb kozmetikai

cége, hogy legyek a változókorú nők számára kifejlesztett termékcsaládjuk arca, egyből igent

mondtam. Azóta a cég menopauza nagykövete lettem, és hát elég jó érzés, hogy én vagyok az

egyetlen a világon.

Koronczay Lilla