Freddie 2006-2021

My little Freddie! Pontosan meg tudom mondani, hogy mikor találkoztunk először, 2016. június 24-én. Egy jó meleg pénteki nap volt, vakrandira jöttem a gazdádhoz, eléggé izgultam. Tudtam, már a létezésedről, sőt, fotókat is láttam rólad. Te barátságosan fogadtál, és nagyon különlegesen néztél ki, előtted még sose láttam ilyen fekete-fehér kutyuskát, milyen avantgard, gondoltam!

Akkor persze még nem tudtam, hogy az életemben mekkora helyet fogsz majd elfoglalni. Miután úgy látszott, hogy a gazdáddal jól alakulnak a dolgok, eljöttetek hozzám Magyarországra, és egyszer csak ott maradtunk ketten, mert Andrew-nak, vissza kellett mennie Olaszországba 1 hétre. Emlékszem, egyfolytában esett az eső, mi ennek ellenére naponta háromszor mentünk a kutyafuttatóba és nagyokat sétáltunk. Így kezdődött minden. Csak mi ketten egy hétig.

Jó életed volt, bár nem kezdődött ideálisan, ugyanis 3 hónaposan kidobtak egy autóból. A megtaláló, aki éppen a férjem barátja volt, megkérdezte tőle, hogy nem kell-e neki egy kutya. Nem tudom, megnézem, mondta. "Azt hittem akkor, hogy én választottam őt, de ma már tudom, hogy ő választott engem, Meglátott és elkezdett felém futni. Így találtunk egymásra."

Én egyszerre lettem szerelmes a gazdádba és beléd is. Volt egyszer egy kutyám...mondta később mindig a férjem.

Visszagondolva, szerintem több időt töltöttem veled kettesben, mint a férjemmel.

Reggel együtt mentünk le a nappaliba, adtam neked reggelit, mentünk sétálni többször naponta, fürdettelek, fésültelek, vágtam a szőrödet, és közben sokat beszélgettünk. A legnagyobb dolog, amit adhattunk neked, az a szabadság volt. oda mentél, ahova akartál. A szomszédhoz bandázni, vagy csajozni a faluba. Persze, mi izgultunk, hogy mikor jössz haza vagy, hogy hazajössz-e egyáltalán, de mindig hazataláltál. De sokszor is aludtam a nappaliban és vártam, hogy a kis mancsoddal kopogj az ajtón..Mondjuk olyan is volt (többször), hogy a rendőrség hívott, mert bementél egyedül sétálgatni a faluba..sose felejtem el, amikor mentünk érted a rendőrségre, ott voltál az épület mögött megkötve, remegtél, mint egy nyárfalevél..de legalább kaptál kekszet a rendőröktől! Nagy kalandor voltál.. Igazi international traveller voltál. Éltél Barcelonaban, jártál Franciaországban, Szlovéniában és Magyarországon. Voltál szülinapi partin előkeli toszkán villában, esküvőn Bánkon, megnéztünk a Gucci Múzeumot Firenzében, sétáltunk rengeteg tengerparton, ültünk a Colombe d'Or bárjában, koktéloztunk a portofinoi Splendido hotel teraszán, vacsoráztunk Michelin csillagosban, és még megannyi élmény és öröm, amit együtt éltünk meg.

Bárhova mentünk, mindenki meg akart simogatni, és te mindenkinek hagytad, még a macska is szerelmes volt beléd!

Aztán egy nap nem tudtál felkelni. Persze, tudtam, hogy egyszer majd eljön ez a nap, láttam, ahogy egyre többet feküdtél a párnádon, kevesebbet jártál el, nehezebben álltál fel, hamarabb elfáradtál, de mindig olyan szívós kutya voltál, minden betegségből megygógyultál, hittem, most is így lesz.

Két hét volt az élet, két hétig ápoltalak, egész nap melletted feküdtem, aludtam, mostalak, fordítottalak, pelenkáztalak, imádkozva, hogy az injekció kúra hasson. Láttam, hogy az első héten még volt benned akarás, háromnaponta mentünk az orvoshoz, hátha lát valami javulást. Nyaktól lefelé lebénultál. A második héten már láttam rajtad, hogy elfáradtál. Minden este elmondtam neked, hogy mennyire szeretlek és remélem, jó gazdáid voltunk.

Aztán január 25-én 11-re mentünk az orvoshoz, és én már tudtam, hogy meg kell hozni majd a döntést. Azt mondogattam, hogy ez így nem élet már, meg hogy jó életed volt, és 15 éves vagy és ez az élet rendje. De felfogni azt, hogy majd nem leszel, a mai napig felfoghatatlan.

Simogattalak végig, amíg megkaptad az injekciókat, a maszk alatt sírtunk rendesen. Aztán kitoltunk egy mentőágyon az autóhoz, hazavittünk, ahol világéletedben laktál és ástunk neked egy sírt, és eltemettünk a birtokon.

Ugyanilyen ragyogó napsütés volt aznap is, mint ma. Mondtam is magamnak, hogy nem fair egy ilyen szép napon meghalni. Aztán elmentünk a falubeli bárba, megittunk pár proseccot a tiszteletedre és rólad beszélgettünk órákon át.

Te voltál a legjobb barátom, a lelki társam, minden nap gondolok rád, nagyon hiányzol!