Lélekben készüljön fel, ha rákos, ki kell venni – avagy miért kötelező mellrákszűrésre járni
Hónapok óta ott motoszkált a fejemben, hogy el kellene mennem mellrákszűrésre, egy ideje nem voltam, igazából nem is emlékeztem, mikor voltam pontosan, csak hogy Londonban, az meg legalább 5 éve volt. Persze azzal nyugtattam magam, hogy nincsenek tüneteim, még csak 45 vagyok, a mellrák ugyanis alapvetően az 50 év feletti korosztályban gyakoribb, meg hogy a nőgyógyász novemberben nem talált semmit tapintással.
Persze ezek csak kifogások voltak. Aztán Szilveszterkor megfogadtam, januárban elmegyek, nincs mese, nem lehet ezt tovább húzni, mert mi van, ha van valami, ugye.
Amúgy bíztató tény, hogy a korai stádiumban felismert mellrák jó eséllyel gyógyítható, ez járt a fejemben, ahogy tartottam a kórház felé.
A kórházban először mammográfiára mentem, ami egy röntgenvizsgálat, amely a daganatokat már korai fejlődési fázisukban ki tudja mutatni. Sajnos, nem egy kellemes vizsgálat, a mellett két plexilap között annyira összenyomják, hogy egyenletes rétegvastagságot vizsgálhasson a gép, majd több irányból készül a felvétel. A röntgensugár képes láthatóvá tenni a legapróbb meszesedéses elváltozásokat, a mikro kalcifikációkat is. A vizsgálat némi sugárterheléssel jár, és még az hátránya, hogy a fiatal nők számára a sűrűbb mirigyállományuk miatt kevésbé alkalmas, mivel a röntgensugár nehezebben járja át, így az apróbb elváltozások rejtve maradhatnak.
Ezután a váróban olvasgattam, majd behívtak ultrahangra. Ha rutinos szűrésre járó lennék, akkor itt már gondolhattam volna, hogy van valami. De nem voltam az, sajnos.
Az ultrahangos vizsgálat során géllel kenik be a vizsgált területet, ezen mozgatja az ultrahangfejet különböző irányokból és testhelyzetekben az orvos. Egyáltalán nem fáj, maximum kicsit hideg. Előnye, hogy fiatal korban is részletes képet ad, ezért 35 év alatt csak ez javasolt. Nemcsak az elváltozást magát teszi láthatóvá már abban az esetben is, amikor az még tapintással nem érzékelhető, hanem annak szerkezetére, összetételére is lehet belőle következtetni, például megmutatja, hogy a vizsgált képlet folyadékot tartalmaz, vagy sejthalmazból áll. Hangsúlyozni kell, hogy 35 éves kor felett az ultrahangot csak mammográfiát kiegészítő vizsgálatként használjuk, mert olyan kisméretű és olyan jellegű elváltozást keresünk a mammográfián, amit ultrahanggal nem látunk.
Nos, egy ponton azt mondta az orvos, hogy ő lát valamit a jobb mellemben. Hát, mit mondjak, teljesen lefagytam, előjött az összes halogatás bűntudata egyből!
14 mm-es képlet.
A doktornő elmondta, hogy akkor most biopszia lesz rögtön, ha hozzájárulok, természetesen hozzájárultam. Előtte elmondták részletesen, hogyan is történik ez. Pontos nevén core-biopszia egy kis méretű, 2 mm átmérőjű, 10-12 mm hosszú szövethengert távolítanak el a mellből, nekem kettőt vettek ki. Helyi érzéstelenítés volt, majd egy apró metszést ejtettek a bőrön, ezen keresztül vezetik be a mintavételi tűt, amihez egy rugós „pisztoly” csatlakozik, amelynek csattanása jelzi a mintavételt. Ezt megmutatta előtte a doktornő, hogy ne ijedjek meg, kicsit meg fog ütni, de nem fog fájni. Így is volt. Ezután az assisztens teljes erőből nyomta egy ideig a metszés helyét, ez jobban fájt, mint maga a mintavétel, de közben próbált vicces lenni, hogy ma pont rossz napja van és most rajtam vezeti le a feszültséget, de igazából a nyomókötéshez kellett ez. 24 óráig kell rajtahagyni a kötést, ami elég nagy amúgy, nem érheti víz sem. Nekem nem fájt utána, volt némi véraláfutás, de semmi különös.
Ezután jött a várakozás, ami a legrosszabb.
Mitől lehet mellrákot kapni, merült fel a kérdés egyből. Stressz, életmód, genetika? Az emlőráknak kis részét magyarázzák egyértelműen öröklött genetikai tényezők, a betegség alapvetően olyan károsodások nyomán alakul ki, amelyek az életévek során halmozódnak fel a szervezetben. Nincs egyetlen olyan tényező sem, amely egy daganatos betegség kifejlődéséért önmagában felelőssé tehető. Az életmód bizonyos mértékben csökkenteni vagy növelni tudja a kockázatot, ha pedig több rizikófaktor is jelen van valakinek az életében, a kockázat akár többszörösre is növekedhet. Számos tényezőt nem tudunk befolyásolni, pl ilyen a nemünk, az életkorunk, a családi érintettség, a 12 éves kor előtt elkezdődött vagy 50 év felett is tartó menstruáció, az emlő anatómiája. Befolyásolható viszont, hogy alkalmazunk-e hormonkezelést a klimax tüneteinek enyhítéséért vagy fogamzásgátlásként, mivel ez növeli a hormonérzékeny emlőrák kockázatát. A kockázatnövekedés mindkét esetben függ a hormonszedés időtartamától. A több évtizeddel ezelőtt bevezetett, magas hormontartalmú gyógyszerek jobban emelik az emlőrák kialakulásának kockázatát, mint a ma elterjedtebben használt, alacsonyabb hormontartalmú készítmények. Az elhízás rengeteg betegség előszobája, ez az én vesszőparipám, hetente egyszer valahol leírom. Nemcsak az emlőrák, hanem számos más daganatos betegség kockázatát is növeli. A túl sok zsírszövet túlzott mennyiségű női nemi hormont (ösztrogént) termel, annak tartósan magas szintje fokozza a menopauza utáni emlőrák, méhtestrák és petefészekrák kockázatát. Az elhízott embereknél gyakran emelkedett a vérben az inzulinszint, illetve azzal együtt túlzott mértékű az IGF-1-nek nevezett inzulinszerű növekedési faktor szintje is, amit összefüggésbe hoztak a vastagbélrák, a veserák, a prosztatarák és a méhtestrák kialakulásával is. Nem mindegy az elhízás formája sem: számottevően nagyobb kockázatot hordoz a haskörfogat, a derékbőség növekedése, tehát az úgynevezett alma típusú (szakszóval abdominális vagy android) elhízás, mint a csípőre, combra történő, körte típusú (ginoid). Leegyszerűsítve a magyarázat, hogy a hasi zsírsejtek működése különbözik a test más részében felhalmozódó zsírszövetekétől. A hasi zsírmennyiség egy jelentős része ugyanis nem közvetlenül a bőr alatt rakódik le (úszógumi formájában), hanem a hasüregben (zsigeri vagy viszcerális zsírszövet), ott pedig nagyobb mértékben változtatja meg kóros irányba a szervezet anyagcseréjét.
Tavaly ősszel tele volt a nemzetközi sajtó azzal a hírrel, hogy az 50 feletti nők esetében a fogyás akár 26%-kal csökkentheti a mellrák kockázatát. Itt egy cikk erről az NHS oldalán.
Növeli az emlőrák kockázatát a túlzott alkoholfogyasztás. Az elsődleges rizikófaktorok között ok-okozati összefüggéssel a dohányzás ugyan nem szerepel, ám a szervezetbe folyamatosan adagolt méreganyagok számos más szerv daganatos kockázatát növelik, valamint más betegségeken keresztül a cigarettázás gátja lehet a leghatékonyabb daganatellenes kezelések alkalmazásának is (a szív és a tüdő állapota befolyásolja a műthetőséget, a vese működése a gyógyszerek kiválasztását, stb.). Közvetve fokozhatja a kockázatot a krónikus, hosszan tartó stressz, a mozgáshiány is. Nincs ugyanakkor bizonyítható összefüggés a dezodorhasználat, a mikrohullámú sütők, a mobiltelefon, a koffeinfogyasztás és az emlődaganat között.
A kéthetes várakozás alatt természetesen minden megfordult a fejemben, én sajnos az a típus vagyok, aki előre aggódik, pedig elég lenne akkor, ha már megtörtént.
A férjem mondta, olvassunk utána, én mondtam, hogy nem. Mindenesetre ő utána olvasott és minden nap azzal nyugtatott, hogy ő érzi, hogy nincs semmi baj, a másik pedig, hogy ha van is, akkor még időben “kaptuk el”.
Amúgy rutinos várakozó vagyok. Két évvel ezelőtt februárban (úgy látszik, ez egy ilyen hónap) endometriózis műtétem volt, egy hosszú kálvária végén, na ott is vártam sokat a tumor marker eredményekre. Aztán az időben elkapott anyajegy esete tavaly, ami már majdnem elkezdett átváltozni. Eddig szerencsém volt.
Nos, éppen a futópadon voltam, amikor apukám hívott, egyből elkapott egy hőhullám, ahogy rápillantottam a telefonra. Annyit mondtak, hogy vissza kell menni fél év múlva, és malignitásra utaló jel nincs. – hallottam a telefonban. (Általában csak személyesen adnak át leletet, de meghatalmazással nálam kivételt tettek.)
Mit mondjak, még 1 nap múlva is furán éreztem magam, nehéz volt elengedni az aggodó üzemmódot.
Amúgy pedig egy fibroadenomát találtak, amely az egyik leggyakoribb, jóindulatú emlődaganat a 30 év alatti nők körében. Egyes felmérések alapján az európai női lakosság körében 10 százalékban diagnosztizálják. Méretét tekintve 5 cm-nél kisebb, tömött tapintatú, jól körülhatárolt, rugalmas – az emlő bőre alatt elmozdítható –, fájdalmatlan göb. A fibroadenoma kialakulásának pontos okát nem tudják, de nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a női nemi hormonok egyike, az ösztrogén kulcsszerepet játszik kialkulásában. Az esetek nagy részében 5 cm-nél kisebb elváltozások nem igényelnek további terápiát, csak rendszeres vizsgálatok szükségesek, de mivel én 45 vagyok, így mindenképpen figyelni kell majd.
Érdemes tudni, hogy mellráknak sok más tünete is lehet, és nem szabad “csak” a csomóra koncentrálni. Az esetek mintegy háromnegyedében a nők maguk veszik észre a csomót, a leggyakrabban a mellben, esetleg a hónaljban. Nem kell azonban azonnal pánikba esni rögtön, az esetek 80 százalékában ugyanis nem daganatos betegség áll a háttérben. Előfordulhat hogy egy kis területen a bőr megváltozik, megvastagszik vagy megnyúlik. A bőr egységessége is megtörhet, bemélyedések utalhatnak a daganatra.
A mell bőre emellett kipirosodhat, begyulladhat, hámlóvá vagy viszketővé is válhat, ha a mellek formája vagy mérete megváltozik, forduljunk rögtön orvoshoz, akkor is ha hirtelen lesz aszimmetrikus a két mell. Ugyanígy, ha a mellbimbó nagyon érzékennyé válik, fáj, megváltozik a színe vagy a mérete, esetleg befelé fordul, azonnal orvos.
Nyilvánvalóan, mostantól óramű pontossággal fogok járni szűrésre, mert nincs más választás, aés ahogy itt is írtam, az életmód rettentően sokat számít, így erre szeretnék még nagyobb hangsúlyt fektetni a következő éveimben, ugyanis az emlőrák kockázata csökkenthető, de nullára nem mérsékelhető. Az életmódbeli tényezők közül a túlsúly elkerülése, illetve a meglévő túlsúly leadása, a rendszeres fizikai aktivitás és a dohányzás mellőzése emelhető ki. A szűrések ugyan nem tudják megakadályozni a rák megjelenését, viszont esélyt adnak arra, hogy a rosszindulatú folyamatot olyan kezdeti stádiumban ismerjék fel, amikor még nagy az esély a teljes és végleges gyógyulásra.
HASZNOS INFORMÁCIÓK
JOBB SZŰRNI, MINT MEGIJEDNI! A szűrés fontosságát nem lehet hangsúlyozni eléggé 40 felett. A hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint az emlőben jelentkező rosszindulatú daganatok a 40-es években kezdenek gyakorivá válni, a daganatoknak csupán 8 százaléka jelentkezik negyven éves kor előtt.
Mivel 40 és 50 éves kor között a daganatok gyorsabban növekednek, ebben az életszakaszban szakmailag az évenkénti szűrővizsgálat ajánlott, így minél korábban kimutatható az esetleges elváltozás.
Ötven éves kor után a daganatok növekedése lelassul, ezért elegendő a kétévenkénti kontroll. Évente indokolt kontroll vizsgálat azoknál a hölgyeknél, akik hormonkezelésben részesülnek.
A 45-65 év közötti nők kétévente kapnak behívót a szűrésre, de ahogy írtam fentebb, inkább járjunk évente. Panasz esetén a háziorvos vagy a nőgyógyász is beutalhatja a beteget. Különösen indokolt évente szűrővizsgálat végzése azoknál, ahol a család női tagjai között mellrákos megbetegedés volt.
A 40 éves kor feletti évenkénti, illetve később a kétévenként ismételt mammográfiás szűrővizsgálat gyakorlatilag nem okoz sugárkárosodást. A szűrővizsgálat előnye a korai felfedezés tekintetében sokszorosan felülmúlja a röntgensugárzás hátrányait. Évente röntgen mammográfia ajánlott, amelyet az emlő ultrahangos vizsgálata egészít ki. Az emlők önvizsgálata hasznos – havonta, menses után – de csak erre hagyatkozni nem szabad, hiszen a korai szakaszban nem tapinthatók még az elváltozások.
Aki behívóval vagy beutalóval megy vizsgálatra, annak az OEP finanszírozza ezt, ezért ez ingyenes. Amennyiben magánbetegként megyünk valahova, 20.000-35.000 Ft között van a vizsgálat ára. De van olyan magánpraxis is, ahol elfogadnak beutalót, ilyen például a MaMMa® .
Évente közel 2500 nő életét követeli a betegség Magyarországon. A szűrés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Nagyon szívesen válaszolok bármilyen kérdésre, ha tudok! hello@orsolyaivanyi.com
Források: www.rakgyogyitas.hu www.webbeteg.hu www.egeszsegkalauz.hu
