Nem a hőhullám a "legnépszerűbb" tünet - Menopauza, ahogy a magyar nők látják 2021-ben




Októberben megkérdeztem az olvasóimat egy kérdőívben, hogy mit gondoltak a menopauzáról.

Magyarországon ma 1 millió nő van menopauzában.


Főbb konklúziók:
  • A megkérdezettek összesen 18%-a mondta azt, hogy tabunak tartja a menopauzát. Feltételezésem szerint, ez azt jelenti, hogy aki belép egy közösségbe, ahol nyíltan és őszintén beszélnek a menopauzáról, az utána ezt az attitűdöt kiviszi magával és már nem tabuként tekint a témára.

  • A többség (67%) barátnőkkel beszéli meg a menopauzát, majd jön a férj/partner, aztán a nőgyógyász.

  • A legtöbben, 97% az Internetről tájékozódnak. Ez jó is és rossz is, mert gyorsan elérhetőek az információk, de nagy részük nem ellenőrzött és nem hiteles forrásból származik.

  • 60% nem próbált még semmilyen nem hormonális készítményt tüneteire enyhítésére.

  • 75% már megtapasztalta azt, hogy a menopauza hatással volt a munkavégzésére, 30% nem tudott megfelelően teljesíteni emiatt.

  • A menopauzális hormonterápia még mindig nem túl elterjedt, a kitöltők összesen 4%-a él vele.

  • Nem a hőhullám a "legnépszerűbb" tünet, magasan vezet az alvászavar, majd jön a hízás és a fáradékonyság, a hőhullám csak a 4. helyen szerepel.

  • A kitöltők fele vegyesen éli meg a változókort, 26% nem foglalkozik vele különösebben, 12% pozitívan éli meg, 10% pedig negatívan.

  • Szükséges lépések: új megítélést a menopauzának, edukáció, több menopauzára szakosodott orvos és munkahelyi menopauza programok elindítása.

  • Egy hét alatt 1225-en töltötték ki, 73% 45-55 év közötti.

Köszönöm az olvasóimnak - Éljenek a 40 feletti nők és Neverordinary+ zárt csoport -, és a Tescósnők40+ zárt csoport tagjainak, hogy kitöltötték a kérdőívet, ezzel segítve, hogy még többet tudjuk meg arról, hogyan gondolkoznak a magyar nők a menopauzáról, hogyan és miben lehetne segíteni nekik.










  • Hoztam a szokott formámat, de tízszeres energiát igényelt. Hulla voltam.

  • Nem értem be időbe, mert annyira rosszul voltam, hogy nem bírtam felöltözni.

  • Annyira izzadtam, hogy nem tudtam a tanítványok elé állni.

  • Pánikrohamom volt.

  • Nem készültem el időre, mert a hangulat ingadozás miatt, egyszerűen nem tudtam magam rávenni a munkára.

  • Hőhullámok+izzadás. Egyrészt le-föl vetkőzöm, meg kell állni miatta a munkában, másrészt míg odaértem a többszöri leizzadás hatására megfáztam. A hangommal dolgozom, ha náthás, nem tudok dolgozni.

  • Hőhullámok, csúcsidőben óránként 4-5, memóriazavar.

  • Egy kánikulai napon amíg átmentem egy másik épületbe annyira verejtékezett a teljes bőrfelületem, hogy a megbeszélés eltolását kértem. Meg kellett mosakodnom és 10 percig várnom, hogy vissza tudjak menni és már koncentrálni is tudjak.

  • Folyton fáradt és kedvetlen vagyok.

  • Sokkal lassabb lettem. Fáradtság, koncentráció hiánya, rövidtávú memória probléma.

  • Haza kellett mennem, olyan szinten erős volt a vérzésem.

  • A koncentráció hiánya, érdektelenség a munkám irányában, türelmetlenség a diákokkal szemben.

  • Alváshiány okozta fáradtság.

  • Kiborulás, felmondás.

  • Megbeszélés közben irtózatos hőhullámaim voltak. Nem tudtam a témára figyelni, azt vizslattam, vajon mennyire látható, hogy szakad rólam a víz.

  • Képtelen vagyok koncentrálni, amikor 10 percenként brutális hőhullám tör rám.

  • Túl erős vérzés miatt nem tudtam elhagyni a lakást, máskor nem tudtam emiatt figyelni a feladatomra.

  • Idegesség, lobbanékonyság, szorongás.

  • Hőhullámok fontos megbeszélés közepén.

  • Eszméletvesztés.

  • Kevésbé érzem hatékonynak magam.

  • Többször kellett szabit kivennem.

  • Izzadás, szédūlés vizsgáztatás kōzben, koncentrációs zavar értekezleten, + egyáltalán nem ment az autóvezetes, motorozás.

  • Elviselhetetlen hőhullámok (napi 50-60), idegrendszeri tünetek, koncentrálóképesség hiánya, kialvatlanság.

  • A stresszkezelés nem ment, így szabadnapot kellett kivennem.

  • Az első szakaszban a nagyon erős vérzés, aztán a hőhullámok illetve az alváshiány miatt nehéz koncentrálni. De a hangulatváltozások is zavartnak, szégyenérzet ha úgy viselkedem.

  • A koncentrálóképesség gyengülése miatt jóval lassabb tempóban haladok, és a memória problémák is nehezítenek. (adminisztratív munka)

  • Vérzészavar - állandó wc-re járás, elájultam a vashiánytól, hőhullám, leizzadás, át kellett öltöznöm.

  • Ügyfelekkel folytatott megbeszélések során előre félek, hogy az erőteljesen jelentkező hőhullámok miatt magyarázkodnom kell. (nem, nem vagyok rosszul, csak klimaxolok)

  • Eladó vagyok kellemetlen mikor az ember beszélget valakivel és leveri a víz.

  • Félelem attól, hogy rosszul leszek, fáradt voltam mert éjszaka nem tudtam aludni.

  • Türelem zéró, ingadozó hangulat, agresszió mindez a kereskedelemben....A vége elbocsájtás.





További gondolatok a kérdőívből!


A menopauza nem betegség!


Fontosnak tartanám, hogy a hormon pótlásról többet beszéljenek, hogy a negatív előítélet miatt, ne essenek sokan ettől a lehetőségtől.


Fel kellene az orvosokat ébreszteni ezügyben!


Nagyon örülök, hogy van ez a közösség, Orsi! Az egyetlen olyan csoport, ahol nincsenek trollok, a fókusz a támogatáson és a problémák megoldásán van❤️


Neverordinary csoport egy csoda! ❤️😘


A korai menopauzát külön kellene kezelni a normális időben jelentkező folyamattól. Támogató csoportokra lenne szükség. Máson megy keresztül az, akit pi 35 évesen ér el a manopauza, mint akit 55 évesen. Köszönjük Orsi a segítségedet, sokat teszel értünk! ❤️


Amikor 6 év után kezdtek csillapodni a hőhullámaim, azt hittem, túl vagyok rajta. Derült égből villámcsapásként ért, hogy az csak az 1.szakasz volt és most jön a feketeleves :( sokkal több edukációra lenne szükség és sokkal felkészültebb orvosokra, akik komplexen nézik a folyamatot és nemcsak az egyes tünetekkel foglalkoznak, önmagában. A közösség nagyon fontos, a Neverordinary+ csoport rengeteget segít, infókkal, érzelmi támogatással és hogy ne érezzem magam annyira kriplinek.


A folyamatos testmozgás, sportolás, közösségi programok minden tünetre jók :)


Legyen már vége! Jó lenne egy csodaszer, amivel könnyebb átvészelni ezeket az éveket!


Az egyik barátnőm mondta, hogy ha van szülési szabadság, kellene lennie klimax-szabadságnak is. Szerintem tökéletesen fogalmazza meg a lényeget, bár nem látom, hogy a jövőben ez kivitelezhető lenne… :) szóval milyen jó lenne, ha mi nők ilyenkor pár hónapra vagy évre szabit vehetnénk ki, amíg újrarendezzük magunkat. Mi is és a környezetünk is kiegyensúlyozottabb lenne.


Minden és minél több fórumon BESZÉLNI, tájékoztatni kellene a még lányokat, nőket és környezetüket is! MINDENKIT!


Nekem a legnehezebb azt elfogadni, feldolgozni, hogy az életem egy másik szakaszba lépett. Ismerőseim mondják, hogy vállaljunk még egy gyereket a párommal. Olyan fura kimondani, hogy ez már nem lehetséges. Nem azért, mert feltétlenül szeretnénk, hanem mert tudom, hogy "ez a hajó végérvényesen elment..."


Jó lenne, ha a munkahelyen rugalmasabban kezelnék.


A menopauza olyan, mint a pajzsmirigy. Az egyik Fb-csoportban mindenkinek attól van minden baja a lábgombától a fejfájáson át az elhízásig, hogy pajzsmirigy-alulműködése van, a másikban meg attól, hogy menopauzázik. Az egyik mindenre is jó kifogás.


Nagyon jó, hogy elindult valami változás, kezd szó lenni róla, jó lenne, ha az orvosok tájékozottak, nyitottak lennének a témára.


Támogatóbb orvosi háttérre lenne szükség, ahol nemcsak általánosságban beszélnek a témáról és leginkább nem nekem dobják a labdát, hogy csak döntsem el mit akarok( hormonpótlás vagy szenvedek a tünetekkel tovább)hanem az eredményeim tükrében átbeszéljük a lehetőségeket, hogy megfelelő döntést hozhassak. Több nőgyógyásznál is jártam( privát), de több és hasznosabb információkat kapok Tőletek, mint a szakemberektől.


Azt kellene hangsúlyozni, hogy ez az élet rendje, amikor már mi vagyunk a bölcs asszonyok, akik másoknak, a család fiatalabb tagjainak segítenek. Legyünk büszkék a testünkre, szeressük, beszélgessünk vele és a lelkünkkel, hallgassuk meg őket, jobban figyeljünk a belső hangra, és éljünk harmóniában önmagunkkal. Folytassam?


Látom, hogy többeknek nagy probléma, de az én esetemben teljesen természetes módon zajlott le. Egy gonddal kevesebb :-)


Viszonylag kevés "tünetettel" élek együtt. pl. a hőhullámok nagyjából elkerülnek. Ebben azt gondolom, h fontos szerepe van az étkezésnek. Kevés cukrot, cukrosat fogyasztok, de ha pl. megeszem vmi klasszikus édességet, akkor kb. 20 perc után érzem, h "beüt a cukor" és kiver a víz. Szívesen vennék részt "part time" a csoport munkájában - ha adódik rá lehetőség.


Nagyon hasznos a FB csoport - látom, hogy nem vagyok egyedül, másoknak is vannak panaszaik, tüneteik, ötleteket kapok.


Szerencsém van, nem tartott sokáig és kevés tünete volt, inkább a hangulatingadozás kellemetlen.


Hiába kértem segítséget, az orvosom azt mondta, nem tud, de nem is akar segíteni.


Láthatóvá kell tenni, hajrá!


Kicsit tartok a menopauzától, ezért nagy segítség nekem Orsi csoportja. Megnyugtató, hogy van egy közösség, ahol információhoz juthatok. Ráadásként még jó kapcsolatokat is sikerült itt kötnöm.


55-56 évesen szűnt meg a menstruációm, de utána is még kb. 63 éves koromig havonta éreztem, hogy megduzzadnak a melleim, azaz még igencsak dolgoztak bennem a hormonok. Inkább külső jelei voltak, hajhullás, hízás. Pozitív változás volt számomra, hogy a vegyes/zsíros bőröm most már normál bőrré változott. Nagyon szerencsés voltam: mert nem volt hőhullámom, ill. kb. egy hónapig és akkor is csak lefekvéskor. Azonban voltak olyan kolléganőim, akik a munkahelyen is hirtelen kipirosodtak, kénytelenek voltak kimenni a szabadba sétálni, ha megtehették.


A korai menopauzáról sokkal többet kellene beszélni! Hogy ne halogassák a nők a gyerekvállalást, mert aztán lehet, hogy kifutnak az időből! Tudniuk kell a korai menopauza tüneteit. Ha nekem valaki elmondta volna, ha tudom, hogy amit átélek, az a korai menopauza, akkor megfelelő döntéseket hozok időben.


Szerintem a szaporodási képesség teher. Sokkal könnyebb az életem, mióta nincs menzeszem. A súlyomra ügyelek. Én erősnek és nagyon aktívnak érzem magam, egyedül a foltos bőröm zavar. Az sem annyira, h sminkeljek... Szóval majdnem minden téren pozitívan befolyásolja az életem; a fiatal pasikról majd sóhajtozva lemondok. ;)


Egyelőre a libidóm elvesztése foglalkoztat leginkább (49 év), hogy hogyan, mivel tudnám visszahozni.


Maga a menopauza, mint életszakaszhoz kötődő folyamat különösebben nem érdekel. A tünetek viszont a mindennapi életemre hatással vannak. Az a része nagyon megvisel. Bár elviccelem a munkahelyemen, baráti társaságban, azonban valójában következményei vannak: barátoknál/családnál/munkahelyen az ingerültségemből eredő konfliktusok, munkahelyen hosszabb ideig tart elvégezni ugyanazt a feladatot.

Ha erre vonatkozó finom érzékenyítés menne a munkahelyemen, vagy akár a "nagyvilágban", akkor azt természetesebben, megértőbben kezelnénk. A nagyvilágra kevésbé van hatásom, de a munkahelyemre szívesen bevinném a témát, hogy az utánam következő női kollégáimnak könnyebb legyen.


Jó lenne tudományos, informatív, magyar nyelvű weboldal, de termékajánlók nélkül, mert onnantól kezdve a szponzorok szempontjai irányítanak.


El kell fogadnunk,hogy a változás együtt jár az életünkkel és támogatni kell magunkat és a tüneteket abban,hogy ez normális és igen is szelídűlhet idővel ha pozítívan reagálunk rá. Vagy humorral. Mert az is fontos!🙂


Nagyon friss nálam a történet és az első sokk után az okozott még nagyobbat, hogy megláttam, hogy mennyi mindentől szenvednek a nők. Megijesztett. Nálam egyelőre csak hőhullám és izzadás van a menstruáció elmaradásán túl (amúgy a Klimin nyugalom 2 nap után minimalizálta a tünetek gyakoriságát), de ijesztő, hogy mennyi minden lehet még. Köszi a csoportot és a munkádat!


Imádnám, ha indítanál egy weboldalt a témában. Szívesen segítenék is, pl. összeszedni anyagokat, infókat, weboldalakat, vagy az ötletelésben, milyen tartalom legyen rajta.


Kellene egy felület, ahol hormonpótlással foglalkozó orvosok közül lehet választani, plusz ahol kiderül, hogy ki a kókler.


Sokszor érzem azt, hogy ELÉG… Nem öngyilkos érzet, hanem iszonyú fáradtság és türelmetlenség.


Legyen már vége! :-)


Nagyon részrehajlóan sikerült ez a kérdőív. Az jön át (nekem), hogy a menopauza szar, a tünetek elkerülhetetlenek és ha valaki örömmel fogadja, az csak azért lehet, mert megszabadult a menstruáció nyűgètől…. Wtf? Ha szemléletváltozást szeretnétek a társadalomban (király!), akkor szerintem nektek is egy kicsit máshogy kéne hozzáállni. Életszakasz váltás, egzisztenciális csúcsállapot, felszabadult nőiség stb.


A menopauzát kísérő támogató, erősítő lelki háttér fontossága.


Sem negatívan, sem pozitívan nem tekintek rá, de az sem igaz, hogy nem foglalkozom vele. Igyekszem felkészülni rá, de érzelmeket nem vált ki belülem jobban, mint általában az öregedés ténye.


Kevés nő van azzal igazán tisztába, hogy mi történik vele.


Ha ezt a pár évet átvészeli az ember a férjével, utána már semmi rossz nem jöhet! 😊 Livial -csodaszer! Ha vége, utána megint minden szuper! Étrend és életmódbeli változtatás szükséges, a mozgás csodaszer!


Tapasztalat: vannak nők, akik szinte tünetmentesen élik meg a változókort. Ők nem hiszik el, hogy másnak milyen testi-lelki tüneteket okozhat ez az életszakasz. Sok nőben megnő a tesztoszteron szint, egy nyári fesztiválon megdöbbenve néztem a tolakodó, lökdösődő kortársaimat. Én 4 éve nem menstruálok, de még nem volt hőhullámom, inkább fázós lettem. Köszönöm, hogy kíváncsi vagy a véleményemre, hogy leírhattam a gondolataimat!


Fontos lenne az alapos tájékoztatás időben mar a nőgyógyászati rendeléseken (minimum) és minél több helyen.


Több olyan hely és info kellene, ahol gyógyszerek és táplálékkiegészítők nélkül is vagy vegyesen azokkal lehet csökkenteni a kellemetlen tüneteket. Pl.: jóga légzések, tudatosság.


Hiányoznak az igazán jó orvosok.


Köszönöm, hogy vezeted a blogot kezeled a csoportokat, sok erőt és kitartást ad, amiből lehet töltekezni. Remek közösséget építettél fel, jó látni nem vagyok egyedül a problémákkal.


Rendszeres orvosi ellenőrzés melletti hormon szedését javasolom. Szinte újjászületik az ember, megszűnnek a kellemetlen tünetek, javul az életminőség.


Bár tudtam volna mi bajom, mikor elkezdődött. Amíg menstruációm, fél sem merült bennem, hogy ez már a perimenopauza. Rettenetesen megijedtem, hogy beteg vagyok. Nagyon fontos lenne a tájékoztatás. Én mindig elmondom a fiatalabb barátoknak, ha valami hasonló helyzetbe kerülnek. Nekem is jól jött volna, ha egy idősebb barát megnyugtat, tájékoztat.


Köszönöm hogy vannak a témával aktívan foglalkozó oldalak és aktivisták, így mire több tünetem lesz jól fel leszek készülve.


Sok nőnek fogalma sincs, mi zajlik vele ebben az időszakban és nem is megy utána, kiteszi a felelősséget az orvos kezébe, aki nem éppen holisztikusan nézi a nőt. Felelősséget kell vállalni, megismerni a működésünket, saját testünket. Számomra meglepő, mennyire nincs ez jelen a mai modern nőkben sem:(


Segítséget kellene kapni minden nőnek!


Hihetetlen hogy nem lehet egy-több jo orvost találni, voltam kb 8-nal( híres prof, nő, stb)mindegyik mást mond, és a perimenopausaval mar végképp nem tudnak mit kezdeni.


Több infó, több nyilvános kommunikáció, több és nyilvánosabb tapasztalat csere, a témára nyitottabb nőgyógyászok.


Szuper, hogy létrehoztad a csoportot, nekem sokat segít és segített! Köszönjük!


Ugyanaz mint a többi női èletszakasz sajàtossàgaival (pl. menstruàciò, szülès, stb.), egyrèszt a nőisègünk, a női lètezèsünk termèszetes rèszei, ezèrt ìgy is kellene kezelnünk. Màsrèszt mindenki màs, nincsenek univerzàlis megoldàsok, először minden nőnek sajàt magàval ès a sajàt szervezetèvel kellene tisztàban lennie ès megtennie èrte mindent amit tud testileg ès lelkileg mielőtt mielőtt külső, mesterséges dolgokhoz nyùl.


Mivel jelenleg én is munkanélküli vagyok, ezért jutott eszembe, hogy ne szűkítsük a munkahelyekre a menopauza tanácsadást. Jo lenne, ha háziorvosi vagy szakrendelőben is lennének segítő programok.


Nem figyelek rá, és a tüneteit megpróbálóm humorosan kezelni!


Tíz évig tartott, mire egy orvos végre segíteni akart a hipermenorrheán. A többiek lekicsinyelték a problémámat.


Változok.... és ez nem fájdalommentes 😉💝!


Talán önmagam/önmagunk segítésénél is nagyobb szükségét érzem annak, hogy a tömegek/társadalom tájékozott legyen a témában.


Mindenképpen tájékoztatni kellene a fiatal lányokat a menopauzával kapcsolatban, mert én pl a tünetek megjelenésekor annyira megijedtem, hogy halálos beteg vagyok. Aztán rájōttem magamtól, hogy ezek változókori tūnetek, csak nálam nagyon korán jöttek. 48 éves vagyok 5 éve nem menstruáltam.


Az orvosom szerint korai 45 évesen a rendszertelen menstruáció.. más okot sejt a háttérben, pl stressz - ami nemigen van szerencsére. Jo lenne sok hiteles info, meg h milyen természetes cuccokat érdemes szedni ami tényleg hatásos.


Nekem a HRT - túlzás nélkül - megmentette az életemet, amióta kezelést kapok, a MP nem téma az életemben. A természetes gyógymódok esetemben semmit sem értek.


Koromnál fogva most már a postmenopauza témaköre érdekel elsősorban, amiről meg azután végképp alig van információ. Ha egyéni is, de meddig jelentkezhetnek az egyes tünetek még? A tünetek egy része menopauzán kívül akár komoly betegséget is jelenthet, de csak magamban őrlődöm, hogy ezekkel a panaszokkal 10 évvel a menstruációm kimaradása után forduljak-e orvoshoz. Tapasztalatom szerint hipochondernek tekintenek és pszichés problémának tartják, ha ilyenre panaszkodom.


3 év alatt estem át rajta. Már egyértelműen lenyugodott a testem. Nincs gyerekem, a termékenység/menstruáció elmúlása ezért nem érdekelt. Az önértékelésem újrakonfigurálása volt a legnagyobb kihívás számomra.


Azt hiszem, én inkább élvezem.


Nem szerettem menstruálni.


Több info, pl szexuális életről a hüvelyszárazságon túl.


Szerencsének érzem magam egyelőre, hogy nincsenek erősebb tüneteim, illetve egy alternatív energia technikával naponta kezelem magam. Ez segít az általánosan a fizikai állapotomat javítani.


Én szerencsés voltam, mert sokakkal ellentétben teljesen elviselhető volt ez a néhány év. Vagy én voltam felkészült és fegyelmezetten tudomásul vettem és igyekeztem kezelni a Helyzetet? Ja és a férjem is természetesen mellettem állt és totál megértő volt.


Én már túl vagyok rajta, és eléggé megviselt, amikor benne voltam, de ettől függetlenül pozitívan éltem meg.


Jó lehetne egy oldal, de inkább többfèle választási ès alernatív lehetőséggel.Több termèket kipróbáltam. Jellemzően pènzkidobás volt. Homeopátiát használok 26 ève, mègsem találtam rá a megfelelő szerekre minden tèren. pl erős vèrzèssel kínlódtam amúgy is. Most több csoportban benne vagyok. Azt látom elèg összetett a problèmakör ès kevès az igazán hozzáèrtő. Magával a menstruációval is szenvedtem. Pms. Mindemellett 55 èves koromig mentsruáltam ès tíz èvvel fiatalabbnak nèzek ki koromnál. 6 gyerekem van . A megbízható jó nőgyógyász is gond. Különösen , hogy anyagilag sokak, nekem sem megengedett a magán.


Köszönöm a munkád, fáradtságod, amivel segíteni szeretnél a nőtársaidon!


Én nem tudok odaállni a férfi főnököm elé, hogy ilyen jellegű problémám van.


44 évesen maradt el és most 58 évesen is vannak tüneteim igaz jóval enyhébbek .Az elején még a nőgyógyász sem támogatott, akkor 2008 -ban ez nem volt téma, azt mondták még fiatal vagyok, hogy menopauzám legyen. Sajnos édesanyám már nem élt így a család más nő tagjait kérdeztem és igy derült ki hogy nála is korán kezdődött. Ezért tartom fontosnak hogy beszéljünk róla!❤️Köszönöm


Ez szembesít, hogy elmúlt egy időszak és ezt fájdalmasan veszem tudomásul.


Jó lenne havi 1 nap szabadság, ha nem érezzük jól magunkat pl. erős vérzésnél.


Hormonkezelés rengeteget segített.


A hízás és a hüvelyszárazság meg a csökkent libidó gyakorlatilag megszüntette a szexuális életemet.


Én úgy tekintek rá, mint a pubertásra. Számomra éppolyan kikerülhetetlen és normális (!) hormonális folyamat. A kamaszkor testi és lelki változásait mindenki ismeri és elfogadja. A menopauzát is így kellene kezelni.


A perimenopauza szót alig 1-2 éve hallottam, és 41 éves vagyok! Meg hogy ez akár egy 10 éves folyamat lehet! Erről már sokkal korábban kellene hallania a nőknek. Az is érdekel, hogy tényleg van-e összefüggés az utolsó szülés és a (peri)menopauza kezdete között - kitolja-e a késői szülés.


Pont az egészségügyi, szociális támogató háttér hiányzik! Az embernek ne magának kelljen kutakodni, keresni a helyzet javító lehetőségeket, készítményeket, hanem segítő szakemberhez tudjon fordulni. A nőgyógyászok erre nem túl alkalmasak, nem is foglalkoznak vele a készítmény ajánláson kívül.


A hangulatingadozások, depresszió a legrosszabb. Sokáig tartott mire rájöttem mitől van és tudatosult, hogy ezeket a napokat át kell vészelni, elmúlnak.


Szuper a fb-os közösség (Orsi, nagyon köszi!) ereje: információmegosztás, egymás támogatása :)


Meg kell tanulnom, hogy több időt fordítsak magamra.


Az emlőrákkal 46 éves koromban küzdöttem meg, eddig sikerrel, hirtelen jöttek a változókori panaszok és hosszan elhúzódtak a szükséges hormonkezelések miatt. Most utókezelést kapok, poszt menopauza időszakban vagyok, úgy érzem, 5 év alatt 15 évet öregedtem...na, ez kemény...Szerintem legalább ugyanilyen fontos lenne foglalkozni a nőkkel együtt élő férfiakkal is, akik szintén nem kevés nehézséggel küzdenek meg ilyenkor mellettünk! Én erre is sokat gondolok, nekem nagy szerencsém van, de nem könnyű a férjemnek sem!


Nem hangulatváltozásaim voltak, hanem egy évekig tartó folyamatos belső őrjöngés. Ma is ez az egyetlen konkrét tünet, ami néha előjön, nyilván azokban az időpontokban, amikor menstruálni kellene. Fülzakatolás, sípolás, mint egy gyártelep, különösen éjjel ami lehetetlenné tette az alvást. Néha kis hőhullám, amit egy idő után magam megnyugtatásával kontrollálni tudtam. De semmilyen más tünetem nem volt, azon túl, hogy az ember az aktív menopauza után elkezd szétesni testileg, az állagát tekintve. Ez ellen semmit nem lehet tenni, de nehéz elfogadni. Említeni kellene a fitoösztrogéneket, mint kezelési mód.


Félek.


Csupán egy érzés: furcsa, hogy már én is ebbe a korosztályba tartozom :)


A libido megszűnése sok nőnél probléma, ez a házasságot erősen befolyásolja. Az erre ható tea és gyógyszer nem hozott eredményt, hormont nem szedhetek, ezért kénytelen vagyok nulla kedvvel szexelni a férjemmel, de nem tudom, meddig bírom lelkileg. Ezzel egyáltalán nem foglalkoznak, pedig a nők 40 %-át érinti a statisztika szerint .


Köszönöm mindazt, amit menopauza jelleggel teszel. Iszonyú hasznos és hiánypótló!


Szerintem a hormonpótlást kicsit népszerűsíteni kellene, vagy legalábbis megmutatni, hogy nem ördögtől való. Unokatesóm 47, neki is korai menopauzája volt/van, de totál elutasítja a hormonokat, pedig az én tapasztalatom az, hogy ez jó. Örülök, hogy újra menstruálok, nem kell leírni magam nőként - ahogy a korai meno szakaszában igen, de ez az érzés megszűnt. Remélem, nem lesz semmi bajom a hormonoktól (ha nem dohányoznék, nem is gondolnék erre), az elmúlt egy év épp nekik köszönhetően, jó volt.

Egy menopauzás álláskereső oldal nem lenne rossz:), már 1 éve nem találok semmit 2 diplomával, nyelvekkel - sztem sejtik, h lejárt az időm, mert már 45-46 (pedig nem is, épphogy topon vagyok!):)


A tájékozottság és egy jó orvos és s sport sokat segít.


Nagyon fontos, hogy egyre több 40 és 30-as éveiben levő nő válik hirtelen, egyik napról a másik napra menopauza 'áldozatává' az egyre több nőgyógyászati nagyműtéteket követően, ami után a nőket csak kieresztik a nagyvilágba minden támogatás, megelőzés segítése nélkül, majd 1/2-1-2 év múlva kezd gyanússá és egyre biztosabbá válni, hogy az egyre több szervi, pszichés probléma a menopauza alattomos munkája.


Orsi! Nem a menopauzával kapcsolatban szeretném írni, hanem csak annyit, hogy nagyon klassz a kezdeményezésed és sok erőt, jó egészséget kívánok Neked!


Sajnos korán ért, épp elválasztotta magát a csecsemő kisfiam (elsőszülöttünk, tesó esélye is ugrott ezzel). Nem akartam elhinni, hogy már itt tartok, a család nőtagjait laza 10 évvel előztem be. Máig elkeserít, mert sok erőmet veszi el a gyerekneveléstől (majdnem 3 éves a fiam).


Nálam endometriózist diagnosztizáltak a menopausa kezdetekor. Az egyik pere fészkemet el is veszítettem emiatt. A legfontosabb lenne számomra egy megfelelő orvosra rátalálni, aki komolyan is vesz végre!


Köszönöm ,hogy létrehoztad ezt a csoportot, el tudom képzelni ,hogy mennyi munka van vele, mögötte.

Soha nem olvastam ennyiféle javaslatot, tanácsot egy helyen. Én csak Anyukámat láttam a menopauza alatt, és bennem az mély nyomot hagyott. 39 évesen már leállt a menstruációja, éveken át gyógyszerrel jött meg neki csak. Ő borzasztóan szenvedett, olyan hőhullámai voltak, a tarkóján állt a víz, és piros volt az arca .

Ja, és borzasztó fejfájásai is voltak. Én mindent megfogok tenni, ha jönnek a tüneteim. Nem szeretnék szenvedni. Köszönöm Orsi ! 🥰😘


Én még nem igazán tapasztalom ezeket a tüneteket/jeleket, de szuper, hogy Te felvállaltad és foglalkozol a témával! Követem egy ideje a posztjaidat/videóidat, barátnők ajánlottak, szerintem önmagában az is nagy dolog és minden elismerésem, hogy a 40 feletti nőkkel ilyen átfogóan foglalkozol!!


Nagyon jó a csoportod Orsi! 😊 Arról a sok gyógyszerről, amit felsoroltál lehetne készíteni egy összefoglaló táblázatot, hogy mi mire jó, hatóanyaggal, tapasztalatokkal. Nagy segítség lenne mindenkinek, aki ebbe a szakaszba kerül.


Félek tőle, rossz érzés az elmúlást ilyen testközelből tapasztalni.


Várom a segítő tartalmakat.


Nagyon fontos a tájékoztatást, köszönöm a munkádat!!


Engem jobban zavar, hogy 48 évesen kvázi öregnek számítok (pl. a munkahelyemen a kollégáimhoz, főnökeimhez viszonyítva), nőként láthatatlan vagyok, hiába nézek ki jól, a menopauza tünetei közül a fáradékonyság és koncentráció csökkenése, ami megnehezíti a mindennapjaim, de én ezt még az öregedéshez kötöm. Lehet tévesen, de a menopauzáról inkább, mint nőgyógyászati kérdés gondolkodom... nem az életem minden területére kiható tényezőként. Ezen el fogok gondolkodni... Köszönöm Orsi a rengeteg munkád! Sokat tanulok tőled és a csoporttagoktól!


Eddigi tapasztalom szerint nőgyógyászok foglalkoznak a témával, menopauza ambulancián is kizárólag férfi orvossal találkoztam. Nem feltétlenül hiteles a hozzáállásuk, csakis olvasott-hallott-tanult dolgokra tudnak alapozni. Vagyis hiányolom a szakértő, tapasztalt NÖT.


Nem tudom milyen lesz ezután, 1,5 éve elmaradt a cikusom, pici hőhullámon kívül eddig semmilyen panaszom nincs. A ciklusom egész életemben fájdalmas, görcsös volt és kicsit rendszertelen, szülés után is. Örülök, hogy ez a probléma már nincs. A felsorolt tünetek eddig nem jelentkeztek szerencsére, nem tudom megúszom-e ennyivel, persze az öregedés jönni fog úgy általában véve, de megpróbálom megtölteni tartalommal az életem!


Elején vagyok érzem változásokat testemen. Igyekszem Pozitívan állni hozzá. Férjem nem hiszi (vagy nem akar tudomást venni erről témáról ezt még nem tudom eldönteni) Pedig náluk is van, ez téren is segítség lenne ők is fogadják el.


Régebben amikor olvastam a menopauzáról és a tüneteiről páni félelem tört rám, hogy vége az életemnek , mert az időt nem tudom megállítani. A nőgyógyász felkapott hisztériaként titulálta, nulla javaslata volt a problémáira. Gyűlölöm magam, hogy nem tudok lefogyni, pedig mindent megteszek érte. Gyűlölöm , hogy az utcán láthatatlan vagyok, pedig régebben nem így volt. Elkeseredett vagyok és a jövőre nézve sincs ötletem. 😥


Egy természetes folyamat, ezért a nyíltabb kommunikáció jó lenne róla, de ne essünk át a ló másik felére, mert millió nő túlélte, nekünk is sikerülni fog! :)


Jelenleg a perimenopauza szakaszában vagyok, de őszintén megleptek a furcsa tünetek, amiket már 41 éves kortól produkáltam - a menopauzáról van relatíve sok info, a peri-ről jóval kevesebb!


Jo lett volna előre többet tudni róla.


Amikor még menstruáltam, annyit szenvedtem tőle, hogy alig vártam, hogy megszabaduljak tőle. Most, hogy megszabadultam tőle a menopauza által, kaptam cserébe annyi kínszenvedést, hogy szinte visszakívánom (najó, azért annyira nem) a boldogult lányságom.


Ezzel párhuzamosan jó lenne a férfiklimaxról is több szó, mert elviselhetetlenek lesznek, de nekik semmi ilyen nincs, szerintük.


Megpróbálom elfogadni, ha jön a menopausa, az azért van, mert ez az "élet rendje, a testem normálisan működik". Hátha ez segít a tüneteim elfogadásában, és így a tüneteim megélésében is. 🙂


Engem a rendszeres menstruáció sokkal jobban megviselt. Fájdalmas és túl sok volt. Akkor jó lett volna a munkahely részéről támogató vagy megértő hozzáállás a viccesnek gondolt megjegyzések helyett. Ja, és a női eü. termékek ára nagyon magas.


47 évesen kezdődött, most 51 éves vagyok , talán már elviselhetőbbnek érzem a dolgot, vagy megszoktam :) Azt vettem észre , hogy a tünetek a táplálkozásomtól is változnak, illetve ha sportolok is könnyebb.


Az a 'nehéz' ebben a témában, hogy teljesen egyedi és kiszámíthatatlan, van ami másnak bejön, nekem nem, van, ami másnak tünet, nekem nem, és van, hogy csak utána értelmezem a reakciómat, hogy 'a hülye hormonjaimnak' vagyok kiszolgáltatva.


Az öregedés privilégium, nem mindenkinek adatik meg. :)


A leghasznosabb tanács, amit kaptam a barátnőimtől az az volt, hogy figyeljek a tünetekre, figyeljek magamra,... de próbáljam úgy élni az életemet, ahogy előtte....nekem ez többnyire sikerült.


Egy új lehetőségként tekintek rá. Nagyon készültem, utánajártam, de megélni néha piszok kemény. Csináld tovább Orsi, szuper, hogy vagy!


Több, átfogóbb orvosi segítséget kellene kapni a nőknek ezen a területen!


Sosem voltam izzadós típus, de most főleg a fejem, fejbőröm, a legkisebb fizikai erőfeszítésre, ez zavar a legjobban.


Lelkileg nem mindig egyszerű feldolgozni az öregedési folyamatot-ebben kell támogatás a nőknek ( is).


Esetemben kevés nehézséggel és tünettel járt a klimax. Tudom, hogy vannak akiknek komolyabb problémát okoz, de vannak olyanok is, akik látványosan szenvelegnek ebben, felfújják a dolgot, ahelyett hogy igyekeznének könnyebben, természetesebben hozzáálni, egyszerűen csak elfogadni.


A tünetek ugyan lehetnek kellemetlenek, de ne sajnáljuk, hogy ezt is megéltük! Legyünk pozitívak!


A hormongyógyszer szedése előtt nagyon erős, nagyon hirtelen jövő tüneteim voltak, amióta szedem a gyógyszert semmi. Nem is érzékelem, és semmi sem utal rá az életemben.


Meg kellene értetni az emberekkel, hogy ez nem afféle női hiszti!


Borzasztó érzés. Erre fel kellene készíteni a nőket és a férjeket is! És nagyon fontos, hogy mindenkinek legyen kivel beszélgetni róla!


Ízületi fájdalmaim minden végtagban a menopauzával egy időben kezdődtek, meghajlott a hátam és kissé púpos lettem rövid idő alatt.


A menopauza szakrendelésen felírt szereket, háziorvos nem írhatja fel, akkor sem ha azt korábban szakorvos már felírta. Emiatt 3 havonta kell a szakorvost látogatni, mintha valami súlyos betegségről lenne szó. Ideje lenne ezen is változtatni.


Fontos lenne, hogy elsősorban női orvosok foglalkozzanak a menopauzával, és akár lehetnének menopauza tanácsadók is (mint külön szakma). Férfi orvoshoz - aki nem tudja maga is megtapasztalni a nők különböző életkorokban jelentkező hormonális változásait - nem szívesen fordulok.


Úgy érzem, ez olyan téma, amivel nekem kell megküzdenem. Nem szeretnék beszélgetni róla, írni róla, túl privát téma. Ha komolyabb tünetem lesz, talán fordulok majd orvoshoz, akkor vele megbeszélem.

Így is sokszor hallom, hogy mi nők sárkányok vagyunk, meg biztos megvan a havibajunk, ha dühösek vagyunk vagy frusztráltak, ha még erre rátesszük a “banyakórt”, leír a társadalom végérvényesen.

Van az a reklám: beszélgessünk a hüvelygombáról. :) Nem, nem akarok róla beszélgetni, stikában megveszem a gyógyszert és kikúrálom magam. ;) Szóval nekem ez egy túlontúl intim téma.


Szuper ez a munka, amit végzel Orsi nagyon köszönjük :) 45 feletti a társadalom kb fele, ez igenis fontos téma.


Brutális, hogy nem tudtam, milyen érzelmi tünetek kapcsolódnak a menopauzahoz, vagyonokat költöttem pszichoterapiara, depresszió, stb. miatt, mikor nem ott van talán elsősorban a baj. Most meg nem tudom, van-e még esély elkezdeni a hormonpótlást, vagy túl késő, és itt ragadtam.


A menopauza lelki oldalára lenne jó valamilyen támogató közeg, amitől azt érzi az ember, hogy még mindig lehet NŐ, menopauza után/alatt is, hogy ne érezze magát "üresnek", hogy pozitívan lehessen tekinteni rá, hogy egy új korszak kezdődik!


El kellene tudni fogadni, mert ugyanolyan természetes állapot, mint a serdülés.


Fontos lenne már az iskolában beszélni ezekről a dolgokról. Nem használni olyan szavakat, mint "banyakór". Felfogni, hogy ez nem betegség, és tiszteletben tartani, valahogy figyelembe venni, hogy vannak nők, akiknek a teljesítőképessége nincs folyamatosan csúcson ebben az időszakban.



Számomra a leginkább az segítene, ha a témához értő és nyitott szellemű orvosok, diabetikusok, szakemberek javasolnának megoldásokat a menopauza elviselésére: hatásos diétás és sportprogramok, felkészülési programok nőknek és családtagjaiknak egyaránt stb. Talán egy olyan klinika, ahol csak ezzel foglalkoznak, és nem kellene külön-külön keresgetni. Weboldal is jó, de akkor olyan, amelyik valóban nyújt megoldást, nem 50 ezer vélemény és szempont dominálja, és nem jelenik meg rajta havonta egy teljesen más kutatási eredmény, amelyik pont az ellenkezőjét állítja, mint az előző álláspont volt.


Miért nem tanítjuk már az iskolában a fiatalokat az élet velejáróira? gyerekvállalás, meddőség, menopauza, szex - klímaváltozás, társadalmi konfliktusok, tolerancia,......


Perimenopauzaban vagyok 48 évesen ez ugye biztos, de nem tudtam az első kérdésekre jól válaszolni, mert semmilyen tunetem sincs. Jól vagyok nagyon, de sportolok és nagyon fegyelmezetten és jól eszem. Semmi tejtermék, finomított ch, adalékanyag és cukor. Már a harmincas éveim végén váltottam, hogy ne essek bele, mert a barátnőim állapota riasztó volt. Én akkor eldöntöttem, hogy mindent meg fogok tenni amit csak tudok. Tanultam, olvastam.


Beszéljünk róla, legyen természetes téma, persze biztonságos közegben.


A munkahelyemen lévő ,menopauzás segítség'': a többi kolléganőimmel támogatjuk egymást, elfogadást, adunk, kapunk,készítményeket ajánlunk egymásnak.


Nagyon motivál egy átfogó változtatásra/váltásra.


Szerencsésnek tartom magam, mert alig volt észlelhető az átmenet egyik állapotból a másikba. 40 éves voltam, szteroidot kaptam nagy adagban, eltűnt a havim mindörökre, de semmilyen kellemetlen tünet nem követte. Anyukámnak sem volt menopauzás tünete, 56 éves korában maradt ki. Nem ismerjük a hőhullámot.


A legrosszabb az, hogy a szexuális életem a nullára csökkent és nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni.


Nem lehetne kihagyni? lécccciiii 😁


A menopauzával foglalkozni kell, fontos hogy mi nők kezelni tudjuk a tüneteket. Semmilyen segítség nem jön a háziorvostól, nőgyógyásztól is csak a hormonpótlással kapcsolatban. Nekem a mozgás és az életmódváltás nagyon sokat segített. Az élet természetes részeként tekintek erre az életszakaszra is. Nem szeretném, ha a munkahelyemen kiemelt figyelmet kapnék azért, mert menopauzában vagyok. Mindenkinek vannak a problémái, nem lehet címkézni az embereket a problémák szerint. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy akár a háziorvostól kezdve sokkal-sokkal több segítséget kapjanak a nők ebben az életkorban.


Nem tudok elég hálas lenni, hogy erre a közösségre rátaláltam, ennek is köszönhető, hogy hormonpótlásba kezdtem, igaz még csak fél éve, de rengeteget tanulok és mindenben támogatásra lelek.Sokszor gondolok arra, hogy szegény anyukámnak milyen rossz lehetett, egy ilyen kibeszélős csoport nélkül. Úgyhogy : jó, hogy vagy, hogy vagytok.


Sajnos még most is megtalál a menopauza évente egyszer kétszer 67 évesen is:(


Tanítani kellene az iskolában, mert szerintem szinte alig van információja az embereknek, mire számíthatnak. És jó lenne, ha férfiak is ismernék a folyamatot.


A bátorítás mindenkinek, aki még ez előtt áll. Ez, ha jól, okosan állunk hozzá és kérünk/kapunk is segítséget, csak egy állapot, amit lehet és kell is kezelni. Ettől nő a nő, ez csak egy állapot, ami el fog múlni.


Nincs igazi segítség. Sem orvos, sem más. Nagyon elszomorít, hogy már két év eltelt az életemből ebben a nagyon nehezen viselhető állapotban. Szeretnék jól lenni. S persze :" kérem vissza a két évvel ezelőtti önmagamat"!


Tényleg kellene egy honlap, ahol MINDEN tünetről olvashatok és nem kell vadászni az információkat. Pl. csak néhány helyen írnak a mellviszketésről. Alig találok erről infót.


Pszichológusként sok ilyen korú hölgy kliensem van. Mindig azon gondolkodom, hogy nem lehetne kitalalni valami “enyhébb”/ “ráhangolóbb” kifejezest erre az idoszakra? Olyan elvágólagos, végleges, hogy nagyon sok esetben erős hárítás alakul ki vele szemben ameddig csak lehet, aztán pedig rovid idon belul rázuhan az emberre a téma, sokszor teljesen felkeszuletlenul. Mennyivel jobb lenne egy kis átmenet. :)


Nagyon jó és fontos ötletnek tartom,hogy létrejöjjön egy olyan oldal ahol mindenki talál hiteles szakmai állásfoglalást, tanácsot, vagy megbízható helyet ahova fordulhat. Jelenleg számomra még mindig zavaros, hogy pl a hormon szedése mikor indokolt, pontosan milyen vizsgálatokra van szükség. A nőgyógyászom minden kikérdezés és vizsgálat nélkül felírta a hormont, amit nem szedek, de csak azért, mert ez így nekem bizonytalan, sőt azt se tudom mennyire indokolt.


Erre is fel kell készíteni a kislányokat és nőket, mint egy életciklust( kb ekkor kezdesz el menstruálni, kb eddig& közte mit tapasztalhatsz). Olyan tabu téma mint a halál és a homoszexualitás, gőzöm nincs miért.


Ez már a lejtő.


Több tájékoztatás kellene a hétköznapi életben, mind a nőknek,mind a férfiaknak a témában.


A mindennapi életminőségemet oly módon befolyásolja, hogy mindenre hatással van.


A prezentációt 2021. november 5-én a Magyar Menopausa Társaság és a Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati és Endrokrinológiai Társaság IV. kongresszusán adtam elő.


Kép: https://soo-burnell.com/


DSC_3796.jpg

Iványi Orsolya, Vichy Neovadiol Változókor nagykövet

Ha még többet szeretnél megtudni rólam, ide kattints!

Hírlevél

Köszönöm a feliratkozást!

  • Facebook
  • Instagram
  • YouTube